Gáztörvény

A gáztörvények az ideális gáz (fizikai kémiában célszerűen a tökéletes gáz kifejezést használják) abszolút hőmérséklete (T), nyomása (p) és térfogata (V) – ún. állapotjelzők – közötti matematikai összefüggések. A három gáztörvényt: Boyle–Mariotte-törvényt, a Gay-Lussac-törvényt és a Charles-törvényt összevonva az egyesített gáztörvényt kapjuk:

.

E gáztörvénynél figyelembe véve az Avogadro-törvényt a tökéletes viselkedésű gázokra érvényes egyetemes, vagy általános gáztörvény vezethető le:

ahol

továbbá:[1]

ahol

(A gáztörvény természetesen bármely koherens mértékegységrendszerben igaz.)

Azokat a gázokat, melyek ezen törvények szerint viselkednek, ideális gázoknak nevezzük. Ténylegesen ideális gázok nem léteznek, a valóságos gázok csak többé-kevésbé követik a gáztörvényeket.

Más gáztörvények, mint a Van der Waals-egyenlet az ideális gáztörvényt korrekciókkal látja el a valóságos gázok viselkedésének megfelelően.

Más fontos gáztörvényt fogalmaz meg a Dalton-törvény a gázok parciális nyomásáról.

ForrásSzerkesztés

  • Pattantyús Gépész és villamosmérnökök kézikönyve. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1961.
  • sulinet. (Hozzáférés: 2010. január 7.)
  • További információkSzerkesztés