Tasmaniai mocsárityúk
A tasmaniai mocsárityúk (Tribonyx mortierii) a madarak (Aves) osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjéhez, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjához tartozó faj.[1]
Tasmaniai mocsárityúk | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Tribonyx mortierii Gisignies, 1840 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Tasmaniai mocsárityúk témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tasmaniai mocsárityúk témájú médiaállományokat és Tasmaniai mocsárityúk témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Du Bus de Gisignies belga ornitológus írta le 1840-ben.[2] Egyes szervezetek a Gallinula nembe sorolják Gallinula mortierii néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésAz Ausztráliához tartozó Tasmania szigetén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, édesvízi mocsarak, lápok, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 51 centiméter,[5] testtömege 400 gramm. Rövid szárnyai miatt nem tud repülni.
Életmódja
szerkesztésA táplálkozásához feltétlenül rövid füvű területek kellenek. Rovarokkal és a réteken élő növények leveleivel és magvaival táplálkozik.
Szaporodása
szerkesztésA fajra a csoportos költési mód jellemző. Akadhatnak monogám rendszerben élő párok is, de a többség 3-13 tagú csoportokban él. A csoportokban lehet, hogy több hím és kevesebb tojó él együtt, de előfordulhatnak kevés hímből és sok tojóból álló csoportok is.
A csoport tojói valamennyien egyetlen közös fészekbe helyezik el tojásaikat. Az együtt fészkelő madarak többnyire rokonságban állnak egymással.
A monogám párkapcsolatban élő madaraknál is (ahol egy fészekben egy tojó rak csak tojásokat) az előző két fészekalj fiatal madarai segítenek fiatalabb testvéreik felnevelésében.
A jobb táplálékellátottságú években akár két költésre is sor kerülhet egy szezonban, és a szokásos tojónkénti öt tojás helyett akár kilenc-tíz tojást is rakhatnak. A fajnak sok ellensége van – betelepített ragadozó emlősök (vörös róka, házi macska, elvadult kutyák), erszényes ördög, tasman varjú és héják –, így szükség van a jobb években a több utódra, hogy hosszú távon a populáció egyedszáma fennmaradhasson. A költés sikeressége nagyban függ a fészek megfelelő módon való elrejtésétől és a fészkelőhely és a táplálkozóhelyek biztonságos megközelíthetőségétől.
A csoport elfoglal egy territóriumot, melyet sok éven át használnak. Egy-egy sikeres csoport leszármazottai fokozatosan az összes környező territóriumot elfoglalhatják, így egy adott területen élő madarak mind közeli rokonai egymásnak.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésA faj korábban igen elterjedt madár volt szerte Ausztráliában. A kontinens fokozatos kiszáradása miatt élőhelyeinek java részét elveszítette, és nagyjából 4700 évvel ezelőtt a kontinensről ki is halt. Ehhez feltehetően nagyban hozzájárult, hogy nagyjából ebben az időszakban jelent meg Ausztráliában a dingó, amelyik könnyen el tudta kapni ezt a röpképtelen madarat.
Tasmania szigetére sosem jutott el a dingó, és itt még bőven vannak nedves rétek és mocsarak, így itt nagyszámú populációja tudott fennmaradni. Azonban a fehér telepesek megérkezése és tartós megtelepedése miatt korábbi élőhelyeinek egy részén táplálékkonkurensek jelentek meg. A juhok, szarvasmarhák és főleg a betelepített üregi nyulak miatt sok kedvező helyről eltűnt.
Mindezek ellenére jelenleg még nagyszámú populációi élnek szerte a szigeten. A fajt egyelőre nem tartják veszélyeztetettnek, de a Tasmaniában nemrég meghonosodott vörös rókák miatt később változhat a természetvédelmi besorolása. A 2007-es állománybecslések szerint a rókák száma egyelőre nagyon alacsony, és az ausztrál természetvédelmi hatóságok mindent megtesznek azért, hogy ez így is maradjon.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tasmanisches Pfuhlhuhn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. március 15.)