Gene Siskel
Eugene Kal Siskel (Chicago, 1946. január 26. – Evanston, Cook megye, 1999. február 20.) amerikai filmkritikus és újságíró volt. Roger Eberttel együtt több filmes műsort is vezetett 1975-től 1999-ig.
| Gene Siskel | |
 | |
| Született | 1946. január 26.[1][2][3] Chicago |
| Elhunyt | 1999. február 20. (53 évesen)[1][2][3] Evanston |
| Állampolgársága | amerikai |
| Gyermekei | három gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | agyrák |
| Sírhelye | Illinois |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gene Siskel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Chicagóban született, Ida és Nathan William Siskel gyermekeként.[4] Szülei orosz zsidó bevándorlók voltak. Gyerekkorában meghaltak a szülei, így nagyszülei nevelték fel.[5] A Culver Academies tanulója volt, és 1967-ben érettségizett filozófiából a Yale Egyetemen. Két évvel később állást talált a Chicago Tribune-nál.[6]
Első filmes kritikája a Rascal című filmé volt, amelyet a Chicago Tribune-hoz kerülése előtt egy hónappal írt.[7]
1975-ben ismerkedett meg Roger Eberttel, és elkezdtek egy közös műsort vezetni a helyi WTTW nevű csatornán, amelyből később a Sneak Previews lett. Ebert és Siskel vezették be a "felfelé és lefelé mutató hüvelykujj" rendszert, amely népszerű lett.
Habár egyikük sem volt vendégszereplő egyetlen filmben vagy tévésorozatban sem (a talk show-k kivételt képeztek), mivel úgy vélték, hogy az "aláásná a felelősségüket", egyikük "sem bírta megállni", hogy szerepeljenek a The Critic című rajzfilmsorozat egyik epizódjában.[8] Az epizódban ők ketten külön válnak, és a főszereplő kritikust, Jay Shermant akarják társuknak.[9]
Stílusa szerkesztés
Kritikus stílusa kemény volt; Ebert így nyilatkozott róla: "Szerintem Gene azt érezte, hogy az egész filmet szeretnie kell a tetszése elnyerése érdekében".
Általában negatív kritikákkal illette a később mainstreammé váló filmeket (pl. Poltergeist, Thelma és Louise, A függetlenség napja, stb.)
Viszont Ebert azt is elmondta, hogy amikor Siskel talált egy filmet, ami tényleg tetszett neki, azt sokáig dicsőítette: "Biztosan tudom, hogy egy igazán jó film annyira boldoggá tett, hogy még egy hét múlva is a hatása alatt voltál."[10]
Magánélete szerkesztés
Felesége Marlene Iglitzen volt, akitől három gyereke született: Callie, Kate és Will.[11]
Halála szerkesztés
Siskelt 1998. május 9-én rosszindulatú agydaganattal diagnosztizálták.[12] Három nappal később agyműtéten esett át.[13]
1999. február 23-án hunyt el egy másik műtét komplikációi miatt. 53 éves volt.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ He Changed The Way We Look At Movies. Chicago Tribune, 1999. február 21. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
- ↑ Farewell To Siskel Honors Private Side Of Public Man Chicago Tribune, February 23, 1999
- ↑ McG Thomas, Robert Jr.. „Gene Siskel, Half of a Famed Movie-Review Team, Dies at 53”, The New York Times, 1999. február 21. (Hozzáférés ideje: 2019. május 19.)
- ↑ „Chicago Tribune List of Siskel Reviews”, 1999. október 15. (Hozzáférés ideje: 2020. június 19.)
- ↑ Siskel & Ebert episode: "Tribute to Gene Siskel"
- ↑ Episode summary: The Critic - Siskel & Ebert & Jay & Alice'. TV.com. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 4.)
- ↑ SISKEL & EBERT: A Tribute to Gene Siskel. Youtube . (Hozzáférés: 2021. február 15.)
- ↑ Ebert, Roger. Life Itself: A Memoir. New York City, New York, USA: Grand Central Publishing, 312–323. o. (2011). ISBN 978-0446584968
- ↑ Life Itself. Dir. Steve James. Part. Roger Ebert and Chaz Ebert. Magnolia, 2014.
- ↑ „In Tribute: Legendary film reviewer leaves thumbprint on a nation of moviegoers”, The Star Press, 1999. március 27., 29. oldal (Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 27.)