Főmenü megnyitása

George Canning (London, 1770. április 11.Chiswick (London mellett), 1827. augusztus 8.) angol tory politikus, államférfi.

George Canning
George Canning (Richard Evans festménye)
George Canning
(Richard Evans festménye)
Született 1770. április 11.[1][2][3][4][5]
London[6]
Elhunyt 1827. augusztus 8. (57 évesen)[1][2][3][4][5]
Chiswick
Állampolgársága
Házastársa Joan Canning, 1st Viscountess Canning
Gyermekei Charles John Canning
SzüleiMary Ann Costello
Foglalkozása
Tisztség
  • Member of the 4th Parliament of the United Kingdom
  • Member of Parliament in the Parliament of Great Britain
  • Treasurer of the Navy
  • ambassador of the United Kingdom to Portugal (1814–1815)
  • President of the Board of Control (1816–1821)
  • az Egyesült Királyság külügyi államtitkára (1822. szeptember 13. – 1827. április 20.)
  • Leader of the House of Commons (1822. szeptember 13. – 1827. április 20.)
  • Nagy-Britannia miniszterelnöke (1827. április 10. – 1827. augusztus 8.)
  • Kincstári kancellár (1827. április 10. – 1827. augusztus 8.)
Iskolái
Kitüntetései Royal Society tagja
Halál okatüdőgyulladás
Sírhely Westminsteri apátság
A Wikimédia Commons tartalmaz George Canning témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Szüleit korán elvesztette, kereskedő bátyja neveltette. Oxfordban, ahol 1787-től tanult, barátságot kötött Liverpool gróffal és Pittel is megismerkedett. Egyetemi tanulmányai befejezése után ügyvéd lett Londonban, majd Pitt unszolására 1793-ban elfogadta a newporti parlamenti képviselőséget. Bár első parlamenti szereplése nem volt szerencsés, Pitt őt 1796-ban külügyminiszteri másodállamtitkárrá nevezte ki. Pitt későbbi (1801-1806) kormányában Canning a tengerészet vezetését vette át, pártfogójának halála után pedig az ellenzék közé állt és 1807-ben a Fox halála után alakított herceg Portland-féle minisztériumban a külügyi tárcát vállalta el. Ő bombáztatta Koppenhágát, ő vette el békeidőben a dán flottát és ő kötötte meg 1809-ben a spanyol Juntával a szövetséget. Ugyanez évben összeveszett lord Castlereagh hadügyminiszterrel; a dolog párbajra került és emiatt mindketten kiváltak a kormányból. Miután 1814-ben mint lisszaboni követ működött, 1815-ben visszatért Angliába[7] és 1816-ban a táblairányítás elnöke lett,[8] 1820-ban azonban a Karolina királynő hírhedt házasságtörési pere miatt (akivel Canning is jó barátságban élt) elhagyta Angliát, a per folyása alatt leginkább Franciaországban tartózkodott és visszatérve, hivataláról lemondott. 1822-ben Castlereagh öngyilkossága következtében átvette a külügyi kormányt, végképp szakított az ekkor Európa-szerte divatozott abszolutisztikus és reakcionárius iránnyal és pártfogolta a dél-amerikai spanyol telepesek felkelését. Liverpool betegsége után (1827) a kormány élére állt és nehéz küzdelmet vívott az arisztokrácia ellen, mely az ő győzelmével végződött. A brit politika függetlenné vált a szent szövetség kabinet-politikájától, a világkereskedelem pedig a prohibitív-rendszer fokozatos megszüntetésével fellendült. Önzetlenségét bizonyítja, hogy dacára fényes állásainak, szegényen halt meg. Özvegyének a parlament 1838-ban évi 3000 font sterling járadékot szavazott meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каннинг Джордж, 2015. szeptember 28.
  7. Hinde, p. 269.
  8. Hinde, p. 277.

ForrásokSzerkesztés