Gephyromantis eiselti

kétéltűfaj

A Gephyromantis eiselti a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Gephyromantis eiselti
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Aranybékafélék (Mantellidae)
Alcsalád: Mantellinae
Nem: Gephyromantis
Faj: G. eiselti
Tudományos név
Gephyromantis eiselti
Guibé, 1975
Szinonimák
  • Gephyromantis eiselti Guibé, 1975
  • Mantidactylus eiseltiBlommers-Schlösser, 1979
  • Mantidactylus (Gephyromantis) eiseltiDubois, 1992
  • Gephyromantis (Gephyromantis) eiseltiVences & Glaw, 2006
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gephyromantis eiselti témájú rendszertani információt.

ElőfordulásaSzerkesztés

Madagaszkár endemikus faja. A sziget délkeleti részén, Ranomafana és Midongy du sud Nemzeti Park közötti hegyekben, 700–1050 m-es tengerszint feletti magasságban honos.

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevét Josef Eiselt osztrák zoológus tiszteletére kapta.[1]

MegjelenéseSzerkesztés

Kis méretű Gephyromantis faj. A hímek testhossza 20–23 mm. Háta nagyjából egységesen világos barna. Ajkán váltakozó, sárga és barna keresztuirányú csíkok lálthatók. Hasi oldalán sötét pettyek figyelhetők meg. Bőre több-kevésbé sima. Hallószerve jól kivehető, átmérője legalább 2/3-a a szeme átmérőjének. Úszóhártyái fejletlenek. A hímek hanghólyagja nem felfújt állapotban kettős hanghólyagnak tűnik a torkán található laterális bőrredő miatt, de felfújva hanghólyagja egyértelműen egyszeres.[2]

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

A vörös lista a veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. Megtalálható az Andasibe-Mantadia Nemzeti Parkban és az Analamazaotra Speciális Rezervátumban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Guibé, 1975 : Batraciens nouveaux de Madagascar. Bulletin du Museum National d'Histoire Naturelle, ser. 3, Zoologie, vol. 323, p. 1081-1089 (eredeti publikáció).
  2. Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln.

ForrásokSzerkesztés