Gesztenyebarna réce

Gesztenyebarna réce
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Réceformák (Anatinae);
Nemzetség:	Úszórécék (Anatini);
Nem:	Anas;
Faj:	A. castanea;
Tudományos név
	Anas castanea; (Eyton, 1838)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gesztenyebarna réce témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gesztenyebarna réce témájú médiaállományokat és Gesztenyebarna réce témájú kategóriát.

A gesztenyebarna réce (Anas castanea) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Thomas Campbell Eyton angol ornitológus írta le 1838-ban, a Mareca nembe Mareca castanea néven.^[3]

Előfordulása szerkesztés

Ausztrália és Tasmania területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi mangroveerdők, tengerpartok, nyílt édesvizű tavak, tározók, de megtalálható magas sótartalmú vizek környékén is, mivel az egyike azon fajoknak, amelyek bírják a magas sótartalmú vizeket. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 35–46 centiméter, a hím testtömege 562–816 gramm, a tojóé 505–766 gramm.^[3] Kis fajta kacsa, magas homlokkal és kerek fejjel. A hímnek jellegzetes zöld tarkója van, fekete arca és torka, mellkasa és hasa gesztenyebarna színű, felső teste sötétbarna. A tojó tollazata fehér és barna foltos, torka világosbarna. Mindkét nemnél a szem piros, a csőr kék és a lábak zöldeskék színűek.

Hím

és a tojó

Életmódja szerkesztés

Magokkal és a rovarokkal táplálkozik, de puhatestűeket és rákokat is keresgél a part menti élőhelyeken.

Szaporodása szerkesztés

Szaporodási ideje júliustól novemberig tart. Fészekalja 9-11 tojásból áll, melyen 28 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje még 56 nap.

Csibéje

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]