Gombási István

református lelkész, prédikátor, egyházi író

Marosvásárhelyi Gombási István (? – 1786 után) magyar református prédikátor, egyházi író.

Gombási István
Született18. század
Elhunyt1786 után
Harasztkerék
Foglalkozása
  • református lelkész
  • prédikátor
  • egyházi író
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A 18. század végén Erdély különböző helyein hivataloskodott. Kitűnő műveltségű és jeles prédikáció-író volt; a harasztkereki egyház jegyzőkönyvébe ő maga és hivatali utódai röviden jegyeztek föl néhány sort életéről. E szerint Marosvásárhelyen végezte tanulmányait, 1766-ban Bere-Kereszturra vitték lelkésznek; itten egy évet töltött, azután a marburgi és frankfurti egyetemeket kereste föl. Miután hazajött, bizonytalan helyen lelkészkedett, 1769-ben Székelykeresztúron, 1773-ban Haranglábra és egy év múlva Tordára, majd Nagy-Sajóra és ismét Tordára költözött, ahol mint tanító is működött 1777-ig, amikor Benedekre, majd innen Mező-Madarasra helyezték át. Végül 1786 (?) után Harasztkerékre került, és itt nyoma veszett. A francia és német nyelvet értette, ezek irodalmát használta fel.

Művei szerkesztés

  • 1. Mind a jókat, mind a gonoszokat az Istentől vett Jób. Báró Kemény Miklós... koporsóba való tétel alkalmatosságával vigasztalást kivánt nyújtani a nagy-sajói gyászpalotán 1775. Szent-György hava 23. Kolozsvár, 1778. (Emlékezet köveiből épűlt tisztesség temploma cz. gyászbeszéd-gyűjteményben).
  • 2. Egynehány válogatott és szükségesebb matériákra való prédikácziók. Melyeket franczia és német nyelvekből magyarra fordított és holmi jegyzegetésekkel megbővítve közönségessé tett... Kolozsvár, 1779.
  • 3. Harminc-négy prédikácziók, melyeket nagyobbára franczia és német nyelvekből tolmácsolt, és szükséges jegyzésekkel kivilágosítván, világ eleibe bocsátott. Kolozsvár, 1784. Két darab.
  • 4. A papi szent hivatal gyakorlásáról való traktának első és második darabja, mely tanít a prédikállásról és az ifjak tanításokról. Irattatott franczia nyelven Osterwald Frid. János által. Mostan pedig magyarra fordíttatott s holmi jegyekkel és szükséges toldalékokkal megbővítve... Kolozsvár, 1784. Két darab.
  • Mező-Madarasról 1785-ben Arankához irt néhány levelét és költeményét közli a Figyelő (X. 1881. 96–109. l.)

Források szerkesztés

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
  • Magyar Hirmondó 1784. 55. sz.
  • Sándor István, Magyar Könyvesház 260. l.
  • Danielik, Magyar Irók II. 94.
  • Budapesti Szemle VI. 1859. 18.
  • Tóth Mihály, Egyházi Szónoklattan. Debreczen, 1878. 255. l.
  • Uj Magyar Athenás 151. l.
  • Prot. Egyh. és Iskolai Lap. 1887. 46–49. sz. (Szentkuty).
  • Petrik Géza Bibliogr.