Grieg: Zongoraverseny
Edvard Grieg a-moll zongoraversenye az opus 16. számot viseli.
| Grieg: Zongoraverseny | |
| zongoraverseny | |
| Zeneszerző | Edvard Grieg |
| Opusszám | op. 16 |
| Ősbemutató | 1869. április 3. |
| Hangnem | a-moll |
| Hangszerelés | zongora |
_by_Elliot_and_Fry_-_02.jpg)
Keletkezése-története szerkesztés
Grieg az a-moll zongoraversenyt 1868-ban komponálta. Az ősbemutató Koppenhágában volt 1869. április 3-án, a szólót Edmund Neupert játszotta, a zenekart Holger Simon Paulli vezényelte. A norvégiai bemutató Christianiában 1869. augusztus 7-én volt, Németországban 1872-ben, Angliában 1874-ben mutatták be.
Szerkezete, jellemzői szerkesztés
A partitúra szerint a mű 2 fuvolára, 2 oboára, 2 klarinétra, 2 basszetkürtre, 4 kürtre , 2 trombitára, 3 harsonára, üstdobra, vonós hangszerekre, továbbá szóló zongorára íródott.
Tételei:
- Allegro molto moderato (a-moll)
- Adagio (D-dúr)
- Allegro moderato molto e marcato (a-moll → F-dúr → A-dúr)
 |
| A zongoraverseny kirobbanó bevezető része (zongoraszóló) |
Az első tétel felismerhetően Robert Schumann a-moll zongoraversenyének jegyében indul, virtuóz zongorakadenciával. Sajátosan egyéni a témák arculata, zenekari bemutatása, a kor romantikus zongorastílusa a szólóhangszer bravúros meneteiben, főleg a tételt bezáró nagy szólóban jut érvényre.
 |
| Az első tétel főtémája (zongoraszóló) |
Zongoraverseny, a-moll, 1. tétel - hangfelvételen
A lassú tételben eleinte a zenekar viszi a dallamot, a zongora szerepe ékesítésre, trillákra szorítkozik, a befejezés előtt azonban a szólóhangszer veszi át a vezetést, a tétel fő dallamát romantikus, teltfogású hangzatokkal szólaltatja meg. Zongoraverseny, a-moll, 2. tétel - hangfelvételen
Közvetlen átmenettel harsan fel a zárótétel fafúvós szignálja, élénk lendületű ugrós tánchoz adja meg a bevezetést.Ez a mozgalmas tánc szélesívű dallamhoz vezet, melynek hangzásait a szólóhangszer mutatósan aknázza ki. Zongoraverseny, a-moll, 3. tétel - hangfelvételen
Ismertség, előadási gyakoriság szerkesztés
A mű a legismertebb Grieg művek közé tartozik. Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag gyakran hallgatható darab.
Források szerkesztés
- Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
- Nagy zeneszerzők, Etűd Könyvkiadó, 1995
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Piano Concerto (Grieg) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Külső hivatkozások szerkesztés
- An essay on the concerto by Monica Jangaard at the Grieg Museum website Archiválva 2007. március 3-i dátummal a Wayback Machine-benNorvégia.