Guibemantis pulcher

kétéltűfaj

A Guibemantis pulcher a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Guibemantis pulcher
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Aranybékafélék (Mantellidae)
Alcsalád: Mantellinae
Nem: Guibemantis
Faj: G. pulcher
Tudományos név
Guibemantis pulcher
(Boulenger, 1882)
Szinonimák
szinonímák
  • Rhacophorus pulcher Boulenger, 1882
  • Rhacophorus (Rhacophorus) pulcherAhl, 1931
  • Gephyromantis pulcherGuibé, 1975
  • Mantidactylus pulcherBlommers-Schlösser, 1979
  • Mantidactylus (Blommersia) pulcherDubois, 1992
  • Mantidactylus (Pandanusicola) pulcherGlaw & Vences, 1994
  • Guibemantis (Pandanusicola) pulcher — Glaw & Vences, 2006
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Guibemantis pulcher témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Guibemantis pulcher témájú médiaállományokat és Guibemantis pulcher témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Madagaszkár endemikus faja. A sziget keleti részén, a Marojejy-hegységtől az Andonahela Nemzeti Parkig, a tengerszinttől 1400 m-es magasságig honos.[1]

Megjelenése szerkesztés

 
A Ranomafana Nemzeti Parkban

Kis méretű, fán lakó Guibemantis faj. A hímek testhossza 25 mm, a nőstényeké 22–28 mm. Orra csúcsától oldalának közepéig zöldestől ibolya színig terjedő sáv fut. Hasi oldala egységesen világos árnyalatú. Bőre sima. Orrnyílásai közelebb helyezkednek el orrcsúcsához, mint a szemeihez. Hallószerve alig kivehető. Mellső lábán csak kezdetleges úszóhártya található. A hímeknek jól kivehető combmirigyeik vannak.[2]

 
Ebihalak

Petéi türkiz és fekete színűek. Ebihalai nagyon hasonlóak a Guibemantis punctatus fajéhoz, de színezetük eltér, apró zöld pettyek találhatók rajtuk.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Számos védett területen megtalálható. Erdei élőhelyének területe csökkenő tendenciát mutat a mezőgazdaság, a fakitermelés, a szénégetés, az invázív eukaliptuszfajok terjeszkedése, a legeltetés és a lakott területek növekedése következtében. Élőhelyét a tetők borításához használt Pandanus levelek gyűjtése is rombolja.

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar, 3rd, Cologne, Germany: Vences & Glaw Verlags (2007. április 30.). ISBN 978-3929449037 
  2. Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln

Források szerkesztés