Gymnocephalus ambriaelacus

A Gymnocephalus ambriaelacus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Gymnocephalus ambriaelacus
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Sügérfélék (Percidae)
Alcsalád: Percinae
Nem: Durbincsok (Gymnocephalus)
Bloch, 1793
Faj: G. ambriaelacus
Tudományos név
Gymnocephalus ambriaelacus
Geiger & Schliewen, 2010
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gymnocephalus ambriaelacus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gymnocephalus ambriaelacus témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

A Gymnocephalus ambriaelacus csakis a Duna-medence felső szakaszánál, Németország déli részén, az Ammersee nevű tóban lelhető fel. Az Ammersee endemikus hala.

MegjelenéseSzerkesztés

Ez a hal legfeljebb 11,7 centiméter hosszú. A vágó durbincstól (Gymnocephalus cernua) a nagyobb méretű szemei, a háti rész oldalán levő foltok, valamint a mélyebb testfelépítése. A széles durbincstól (Gymnocephalus baloni) is ezek a jellemzők különböztetik meg, továbbá a farokúszó villája mélyebb.

ÉletmódjaSzerkesztés

A Gymnocephalus ambriaelacus mérsékelt övi, édesvízi sügérféle.

SzaporodásaSzerkesztés

Májusban, a 3-5 méteres mélységből kifogott, ívásra kész nőstények, hamarosan fogságban lerakták ikráikat. Az ikra 1 milliméter átmérőjű, és egy kissé ragadós. Mivel, csak egy kissé ragadós, az ikra egyaránt a fenékhez rögzülhet vagy a felszínen lebeg.

ForrásokSzerkesztés