Háromkirályok-kápolna (Tkalci)

A tkalci Háromkirályok kápolna egy gótikus kápolnarom Horvátországban, a Krapina-Zagorje megyei, Korponához tartozó Tkalci település határában.

Háromkirályok kápolna
Kapela sv. Tri Kralja
Település	Korpona
Cím	Tkalci
Építési adatok
Építés éve	16. század
Bezárás	20. század
Lebontás éve	20. század
Lebontás oka	összeomlott
Építési stílus	gótika, barokk
Felhasznált anyagok	kő
Hasznosítása
Felhasználási terület	rom
Alapadatok
Tszf. magasság	414 m
Elhelyezkedése
Háromkirályok kápolna Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 10′ 02″, k. h. 15° 51′ 14″46.167222222222, 15.853888888889
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Délről északra haladva Korpona északi kijáratánál egykor két épület tornyosult a Krapinčica-szoros felett: jobbra Korpona Óvára, balra pedig mintegy ellenpontként, a Három királyok kápolna, pontosabban a kápolna harangtornya. A kápolna romjai ma Tkalci falutól északra, a Ravni-patak völgye fölé magasodó 413 méter magas Sveti Tri Kralja nevű hegy tetején találhatók. Az a hely, amelyen a kápolna található egy kissé lapos dombtető északról és nyugatról részben erdővel körülvéve, de déli irányban távolra látni. A kápolna ősi zarándokhely, régebbi, mint a korponai Trški vrh.

Története

A neves horvát történész, Gjuro Szabo szerint a Háromkirályok kápolnát 1639-ben említik először. Valamivel később, 1665-ben megemlítik, hogy új boltozatot kapott. Az egyházi vizitátor 1677-ben a kápolnát falazottnak írja le, melynek átriuma, két kis ajtaja, fából épített kórusa van, a bejárata előtt pedig falazott harangtorony áll, benne egy haranggal. 1746-ban a harangtornyot magasították, 1756-ban pedig alsó részén sekrestyét rendeztek be. 1768-ban a fa mennyezetet állították helyre, 1786-ban pedig felszentelték a kápolnát. Szabonak még sikerült elolvasnia a kórus egyik oszlopán az 1794-es, a sekrestye bejárata felett pedig az 1797-es évszámot. A kápolna berendezése, ahogy Szabo a 20. század elején állítja szegényes volt. Anđela Horvat napjainkban arról ír, hogy a szentélyben az 1601-es évszámot olvasták.

Kétségtelen, hogy ez a kápolna eredetileg csak egy szentélyből állt, mely valószínűleg a gótika korszakának végén épült. A közelmúlt pénzleletei alapján, amelyek a 15. századtól 1544-ig terjedő időszakból származnak, feltételezhetjük, hogy a kápolnát nem sokkal ezután állították. Ha a szentélyben feltüntetett évszámot is figyelembe vesszük, akkor a kápolna építési idejét az 1544 és 1601 közötti időre tehetjük. A vizitátorok feljegyzéseiből az látszik, hogy a kápolnában valami folyamatosan épült és változott. Ennek okát talán abban is feltételezhetjük, hogy a kápolna magaslati helye biztosan vonzotta villámokat, ami tüzeket okozhatott.

A kápolna a második világháborúban súlyosan megsérült, mely után nem állították helyre. A következő évtizedekben a kápolna teteje beomlott, és a falak a gyenge alapok és a silány építőanyag miatt lassan elkezdtek omladozni. Ezután a lakosság kőbányának használta. A harangtorony volt a legkitartóbb, de még a széllökéseknek és a statikai változásoknak sem tudott ellenállni és 2009. február 12-én magától összeomlott. A kápolna helyreállítását az akkor újonnan kinevezett korponai plébános, Josip Ban és Korpona Város Baráti Társasága ösztönözte, és 2007 óta számos kezdeményezés indult a felújítás és a rehabilitáció érdekében. Mivel a kápolnát védett kulturális értéknek nyilvánították, a felújítást a Kulturális Minisztérium is támogatta anyagilag. Az ekkor már felállított állványok azonban 2009-ben a falmaradványokkal együtt összeomlottak. A romok megtisztítását 2009-ben Tomislav Šestak plébános vezetésével lelkes önkéntesek kezdték meg, aki az elmúlt években rendszeresen vezetett ide zarándoklatokat. Ideiglenes kőoltárt állítottak, ahol a szentmiséket tartják. A kápolnához egy erdei úton kis ügyességgel autóval is el lehet jutni.

A kápolna leírása

Az épület egy szentélyből és egy hosszú, azonos szélességű hajóból, valamint egy barokk harangtoronyból állt, amely a szentély déli oldalán állt. A harangtorony földszintjén egy barokk sekrestye volt. A templom északi oldalához valószínűleg higiéniai okokból egy kisegítő helyiséget építettek, Minden építőanyagot kőbányából hoztak, alkalmanként téglát használva. A kápolna előtti előcsarnokot később hajóvá építették át, négy faragott kőoszloppal. A szentély három oldallal, támpillérek nélkül készült el, és úgy tűnik, hogy először elfalazták és a hajót csak később építették hozzá. Jelenleg nincsenek egyértelmű nyomai annak, hogy a szentélyt valaha beboltozták-e. Ezt csak a szentély északnyugati sarkában lévő fal megvastagítása alapján feltételezhetjük. Mielőtt a kápolnát elhagyták a szentélyt akárcsak a hajót síkmennyezet fedte. A szentély végének két oldalán kifejezetten késő gótikus formátumú, falazott ablakok nyomai láthatók, lekerekített szemöldökrésszel. Amennyire a vakolat alól látható volt, hogy bár faragott követ használtak az ablakok kialakítása meglehetősen rusztikusnak tűnt. A szentély déli falán egy, látszólag később nyitott barokk ablak volt.

A szentélyt és a hajót egy gótikus kialakítású, de rusztikus kivitelű, alacsony diadalív kötötte össze. Az ív oldalai ferdén voltak levágva. A hajó, tekintettel a kis szélességére, viszonylag hosszú volt, és több szakaszban épült meg. A kopott vakolat alatt négy oszlop volt látható, amelyek bizonyára a fedett előcsarnok tetejét tartották. Az előcsarnokot később elfalazták, így a kápolna hajója kisebb lett. Még később, a barokk korban, egy hosszú, síktetejű hajót építettek, kőoszlopokon nyugvó kórussal és boltozattal. a kórushoz egy kis falazati lépcső vezetett fel. A kápolnába két ajtón át lehetett belépni, melyek a nyugati és déli homlokzaton voltak. A déli falon három egyszerű ablak volt szegmenses áthidalásokkal, míg a nyugati falon egy négyszögletes ablak nyílt.

A nyugati homlokzat nagyon egyszerű volt, csak két pilaszter volt a sarkokban, vízszintesen két koszorúval osztva. Az egyetlen díszítés a három fülke volt, de nem világos, hogy voltak-e bennük valaha szobrok. A harangtorony egyszerű építőelem volt, a szentély déli oldalához építve, felül jellegzetes barokk toronysisakkal. A harangtorony földszintje boltozatos volt, nyilvánvalóan itt volt a sekrestye, amelyet ajtó kötött össze a szentéllyel. A sekrestyébe kívülről a keleti falán levő ajtón lehetett belépni. A torony emeletére kívülről, valószínűleg fából készült lépcsőn a harangtorony nyugati oldalán lehetett felmenni, majd a harangokig létra vezetett. A harangtorony felső emeletére mind a négy oldalon egy nagy nyílásokat vágtak. Kívülről, a harangtorony sarkait emelettől emeletig gipsz pilaszterek díszítették.

Források

• Zorislav Horvat:Kapela sv. Tri Kralja u Tkalcima nad Krapinom (horvátul)
• Horvat, Anđela:Barok u kontinentalnoj Hrvatskoj, Zagreb, 1982
• Szabo, Gjuro:Spomenici kotara Krapina i Zlatar, V HAD, NS 13, 1913-14.
• Zg-nadbiskupija.hr:Oživjele ruševine crkve Sv. Tri kralja u Tkalcima nad Krapinom (horvátul)