Híd-avatás
A Híd-avatás Arany János 1877-ben írt balladája. Első címváltozata szerint: Városi ballada. A mű az Őszikék versciklushoz tartozik. A ballada alapja az a babona, hogy egy új hidat az öngyilkosok avatják fel.
| Híd-avatás | |
 | |
| Zichy Mihály illusztrációja | |
| Szerző | Arany János |
| Megírásának időpontja | 1877. augusztus 22. |
| Nyelv | magyar |
| Műfaj | ballada |
A vers egy órányi időtartamot fog át. A kerettörténetben az életét korábban egy lapra feltevő kártyázó fiatalember a Margit hídon – annak felavatásának napján – sétál. A kártyában vesztes szeme előtt látomásszerűen vonulnak fel a későbbi öngyilkosok, ő sem menekülhet, éjfélkor leveti magát a mélybe.
A nagyvárosi élet fárasztó, anyagi javakat hajszoló, depressziót okozó életmódjának következtében rövid idő alatt rengeteg ember szánja el magát az öngyilkosságra. A hangulat komor, a mondanivaló súlyos, ám a költő gúnyos, ironikus hangvételt: keserű humort visz a versbe. Arany a nagyváros zsúfoltságát, gyors életmódjának áldozatait, a polgári világ, a szabad verseny, a haszonelvűség korának kárvallottjainak seregszemléjét mutatja föl.
A húsz versszak öt-öt sorból áll, a-b-a-b-b rímeléssel. A műben az ellentétes érzelmek egyidejű megnyilvánulása és a bizonytalanság egyaránt megfigyelhető. Teljességet sugárzó verssorok csak szórványosan találhatóak, helyüket átveszik a sorkombinációk, az áthajlások.[1]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Arany János balladái. [2019. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Horváth J. András: Költői látomás - főkapitányi láttamozás: a "Híd-avatás" alakjai : Budapest öngyilkosai 1877-ben Budapesti Negyed 13. évfolyam 1-2. (47-48.) szám (2005. tavasz-nyár)
