Hókódzsi-harang incidens
A Hókódzsi templom harangjának vésete miatt kitört politikai válság (Hókódzsi sómei dzsiken 方広寺鐘銘事件) 1614 nyarán következett be és Ószaka ostroma közvetlen előzményének tekinthető.
Előzmények
szerkesztésA még Tojotomi Hidejosi által építtetett Hókódzsi Daibucuden 1595-ben egy földrengésben omlott össze. A Tojotomi-ház az 1600-as évek első évtizedében nagy erőfeszítéseket tett a háborúk és természeti katasztrófák miatt elpusztult, megrongálódott buddhista templomok újjáépítésére, s 1607-ben döntöttek úgy, hogy sort kerítenek a Hókódzsira is. Az állapotfelmérést követően 1610-ben kezdődött meg a munka, ami rövidesen abba is maradt, mert a napi ezer rjó aranyra rúgó költségeket a Tojotomi nem volt képes, illetve nem kívánta fedezni. Az építkezés két évig állt, közben a daimjóktól is, a bakufutól is sikertelenül próbáltak pénzügyi támogatást nyerni, majd végül 1612-ben mégis újraindult.
1614. márciusára a munkálatok befejeződtek s a Nandzendzsi templom egy szerzetese elkészítette a harang vésetét is.
Az incidens
szerkesztésAz avatóünnepséget augusztus 2-ára írták ki, Tokugava Iejaszu pedig július elején egy szerzetesekből álló küldöttséget menesztett Kiotóba, a kész templomot megszemlélni - az ő jelentésük július 21-én ért Edóba, s a botrány azonnal kitört. A bevésett szövegben a következő két szakasz szerepelt:
Legyen az állam békés és bővelkedő (kokka ankó 国家安康)
Úr és szolga gazdag és boldog (kunsin buraku 君臣豊楽)
Az inkriminált szövegrészben elrejtve Iejaszu (家康) és a Tojotomi (臣豊) nevek voltak, ami a bakufu szerint nyilvánvaló sértés volt. Utasították a Tojotomi vezető hivatalnokát, Katagiri Kacumoto-t, hogy állítsa le az avatóünnepség előkészületeit, amit az a szervezés előrehaladott voltára hivatkozva nem tett meg. A felirat másolata augusztus elején érkezett meg Edóba és Szunpuba, ahol azonnal tudós szerzetesek ültek össze azt elemezni, eldönteni, valóban szándékos sértésről van-e szó (Katagiri szerint szó sem volt szándékosságról, puszta véletlen az egész). Szunpuban Tokugava Iejaszu vezető tanácsadói, Kondzsi-in Szúden és Tenkai szerzetesek, valamint a konfuciánus filozófus Hajasi Radzan (Dósun) alkotta bizottság tanulmányozta a feliratot, arra jutva, hogy egyértelműen sértésről van szó, a felirat Iejaszu bukását kívánja és a Tojotomi dicsőségéért fohászkodik.
Az egyre feszültebbé váló szituációt megoldandó a Tojotomi Szunpuba küldte Katagiri Kacumotót, aki augusztus 13-án érkezett meg, ám Iejaszu hosszú ideig nem volt hajlandó fogadni őt, amikor pedig mégis foglalkoztak vele, Iejaszu helyett annak bizalmasaival, Honda Maszadzumival és Szúdennel találkozhatott csak. Kacumoto előadta a Tojotomi békeajánlatát: Hidejori hajlandó szeiso-t, eskülevelet adni Iejaszunak, amit Maszadzumi azzal torkollt le, hogy a helyzet rég túlment azon a szinten, amit egy levél meg tudna oldani.
Végül Katagiri Kacumoto a bakufu ultimátumával indult vissza Ószakába. Iejaszu követelései a következők voltak:
- Tojotomi Hidejorinak Edóba kell utaznia
- Anyja, Jodo-dono túszként ott kell, hogy maradjon
- A Tojotomi elhagyja Ószakát, más birtokra helyezik őket
A Tojotomi hallani sem akart ezeknek a feltételeknek az elfogadásáról, sőt Kacumotót, amikor Ószakába visszatért, azzal vádolták meg, hogy a Tokugava szolgálatában áll s november elején elűzték a városból. Ettől kezdve gyakorlatilag hadiállapot állt fenn a két fél között.
Források
szerkesztés- Mikami Szandzsi: Edo-dzsidai si vol. 1., Tokió: Kódansa, 1977., pp. 209–218.