Főmenü megnyitása

Hüszkana (ógörög Ὕσκανα; latin Uscana) az ókori Illíria egyik városa, a peneszták székhelye volt. Helyszíne mindmáig azonosítatlan, rendszerint a mai Macedónia északnyugati részén található Debar vagy Kicsevo városok korai elődjének feltételezik. Története nagy részében makedón fennhatóság alatt állt, s csupán szórványosan tartozott az Illír Királysághoz(wd). A harmadik római–makedón háború lezárása (i. e. 168) után római fennhatóság alá került.

Hüszkana
Debar vagy Kicsevo, Macedónia Macedónia
Névváltozatok Uscana
Lakói peneszták (illírek)

TörténeteSzerkesztés

Egyes feltételezések szerint már az i. e. 4. század óta peneszták népesítették be a Drilón és az Axiosz között, a Lünkésztiszi-tavak északi előterében fekvő területet.[1] Hüszkanát csupán az i. e. 2. században említik a források mint a peneszták koinonjának székhelyét.[2] Titus Livius feljegyzése szerint a harmadik római–makedón háború időszakában (i. e. 171–168) 10 ezres lakosú város volt,[3] a korabeli demográfiai folyamatok ismeretében ezért egyes történészek azt feltételezik, hogy a város akkor már több emberöltőnyi múltra tekinthetett vissza.[4] Helyszíne mindmáig ismeretlen, rendszerint az északnyugat-macedóniai Debarral[5] vagy Kicsevóval[6] azonosítják.

A település tágabb térsége az i. e. 358. évi Erigón-völgyi csatával került az Illír Királyságtól makedón fennhatóság alá.[7] Másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy Penesztia a második római–makedón háború (i. e. 200–197) lezárultával ismét az Illír Királyság része legyen.[8] A harmadik római–makedón háborúban (i. e. 171–168) Penesztia, és ezen belül Hüszkana a szemben álló hadak ütközőzónájában feküdt. A háború elején, i. e. 171-ben a római hadvezetés az időközben ismét makedón kézen lévő Penesztia elfoglalását tűzte ki célul, hogy így verjen éket az illír és a makedón területek közé. Elsőként a peneszták székhelyét, Hüszkanát akarták bevenni, mert felderítőik azt jelentették, hogy a várost csupán egy kisebb, krétai zsoldosokból álló helyőrség védi, és a lakosság is kész behódolni Rómának. A római had egy teljes éjszakán át tartó menetelést követően a hajnali órákban ért a város alá, s érkeztükre a városkapukat valóban megnyitották. Ám a rómaiak bevonulása helyett a kapukon hirtelen nagyszámú fegyveres tört ki, ezzel egy időben pedig a falakon megjelentek a hüszkanai asszonyok, és kiáltozással, edényeik összeverésével fülsüketítő lármát csaptak. Az összezavarodott rómaiak megsemmisítő vereséget szenvedtek el: vezérük Lükhniszbe menekült, mintegy 2 ezer elesett katonát hagyva hátra Hüszkana falai alatt.[9] A rómaiak a következő évben, i. e. 170 nyarán végül elfoglalták a várost, és 4000 harcost állomásoztattak Hüszkanában, további ezerötszázat pedig más peneszta településeken.[10] Nem sokáig maradt azonban birtokukban a város, Perszeusz makedón király i. e. 170/169 telén egy 14 ezres sereg élén megindította Hüszkana ostromát. Rövid küzdelem után a rómaiak megadták magukat, s a makedónok Hüszkana elesté követően elfoglalták egész Penesztiát, Hüszkana védelmét pedig megerősítették.[11] A rómaiak még tettek egy sikertelen kísérletet a város visszafoglalására,[12] de az csak a római győzelemmel záruló háború végén, i. e. 168-ban került fennhatóságuk alá. Hüszkanát, vagy latin nevén Uscanát ezt követően nem említik a korabeli források.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Cabanes 1988 :65., 98.
  2. Cabanes 1988 :85.; Wilkes 1992 :136.; Ceka 2013 :213.
  3. Cabanes 1988 :333.; Ceka 2013 :216.
  4. Cabanes 1988 :192.
  5. Cabanes 1988 :65.; Wilkes 1992 :172.
  6. Cabanes 1988 :65., 85.; Wilkes 1992 :172.; Ceka 2013 :216., 382.
  7. Wilkes 1992 :120.; Ceka 2013 :102.
  8. Cabanes 1988 :307.; Wilkes 1992 :170–171.; Ceka 2013 :210., 213.
  9. Cabanes 1988 :318.; Ceka 2013 :216–217.
  10. Cabanes 1988 :318.; Wilkes 1992 :172.; Ceka 2013 :217.
  11. Cabanes 1988 :318–319.; Wilkes 1992 :172.; Ceka 2013 :217–219.
  12. Wilkes 1992 :173.; Ceka 2013 :219.

ForrásokSzerkesztés

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717