A HP200CD a HP200A teljes újratervezésével járó korszerűsítéseként létrehozott széles frekvenciatartományban működő RC oszcillátor, amelyet 1952-ben kezdtek gyártani.

Leírás szerkesztés

A szerkezet alapja egy Wien-hidas oszcillátor ahol a folyamatos hangolást forgókondenzátorral, a sávok közötti váltást a Wien-híd ellenállásainak átkapcsolásával történik.

Az oszcillátor infrahang (5 Hz) és rádióhullám (600 kHz) közötti tartományban tetszőleges frekvenciát képes szolgáltatni kis torzítási tényező mellett. Egyaránt rendelkezik szimmetrikus és aszimmetrikus kimenettel.

A készülékből több kivitel készült. A kiviteleket a 000-00000 formátumú sorozatszám első 3 számjegye jelöli.

Az 1955-ben kiadott kézikönyvben a vizsgálatokhoz tranzisztoros voltmérőt ajánlanak.

A kimeneti áramkör kifinomultabb, összetettebb lett, egy átkötés (jumper) segítségével lehetett váltani a szimmetrikus és aszimmetrikus kimeneti jel között.

Jellemzői szerkesztés

  • Elektroncsöves felépítés (a kor műszaki színvonalának megfelelően), bár a tápegységben az egyenirányítók egyes kivitelekben már félvezetők.
  • Izzólámpás amplitúdószabályozás
  • 1:12 frekvenciaátfogás minden sávban, a HP200A-nál használt 1:10 helyett.
  • Forgókondenzátoros hangolás, mivel abban az időben a forgókondenzátorok elérhető élettartama, illetve a hangolás pontossága kedvezőbb volt, mint a potenciométereké.
  • Alacsony torzítás[1]

A műszer logikailag három részre bontható:

  • Oszcillátor
  • Kimeneti áramkör
  • Tápegység

Az oszcillátor szerkesztés

Az erősítő egy két elektroncsőből felépített push-pull feszültségerősítőből és egy speciális katódkövető teljesítményerősítő fokozatból épül fel, amelynek kimeneti ellenállása gyakorlatilag nulla, a pozitív visszacsatoló ágában wien-osztó biztosítja a frekvenciafüggő visszacsatolást, a negatív visszacsatoló körbe kötött 2 db sorosan kapcsolt izzó az amplitúdó stabilizálást.

A frekvencia hangolása 1:12 frekvenciaátfogással forgókondenzátorral történik, illetve a sávok közötti váltás a wien-osztó ellenállásainak átkapcsolásával.

Kimeneti áramkör szerkesztés

A kimeneti áramkör egy transzformátoros kapcsolás, amely a terhelés galvanikus leválasztását és impedanciaillesztést végez, valamint biztosítja a szimmetrikus és aszimmetrikus kimenetet.

A széles kimeneti frekvenciatartomány miatt két kimeneti transzformátor került beépítésre egy a magasabb, egy az alacsonyabb frekvenciákra optimalizálva, amelyek között a „RANGE” kapcsoló végzi az átkapcsolást.

A tápegység szerkesztés

A tápellátást középleágazásos transzformátorral táplált duóda[2] helyett a későbbi modellekben két félvezető diódából álló egyenirányítóból álló kétutas egyenirányítás után egy π szűrőből álló kapcsolás biztosítja. Az elektroncsövek a transzformátor külön szekunder tekercséről kapják a 6,3 V-os fűtőfeszültséget, valamint erről a tekercsről táplálják a bekapcsolt állapotot jelző izzót.

Specifikáció szerkesztés

Jellemző HP200CD
Frekvencia átfogás 5 Hz–600 kHz 5 egymást átfedő sávban
X1: 5–60 Hz
X10: 50–600 Hz
X100: 500 Hz–6 kHz
X1000: 5–60 kHz
X10000: 50–600 kHz
A hangolótárcsa 6" (15 cm) átmérőjű, 300°-os skála
A skála 78" (198 cm) hosszú 85 osztással
Pontosság 2% ide értve a kalibrációs, melegedési és egyéb hibákat.
Kimeneti teljesítmény 0,16 W (10 V, 600 Ω terhelésnél, 20 V nyitott kapcsoknál)
Torzítás 0,2% 20 Hz és 20 kHz között normál terhelésnél, 0,5% 5–20 Hz és 200–600 kHz között
Kimeneti impedancia kisebb mint 75 Ω 15 kHz alatt
Tápellátás 115/230 V, 90 W

Jegyzetek szerkesztés

  1. Bill Hewlett and his Magic Lamp
  2. Duoda: Két dióda közös katóddal, az elektroncsöves technika elterjedt egyenirányítója.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés