A Hadak Ura, vagy röviden Hadúr a régi magyar vallásban a tűz istene volt, később a háború istene lett. A magyar mitológiában Arany Atyácska és Arany Anyácska, a két főisten harmadik fia volt. Sok testvére volt, két bátyja volt a Napkirály és Szélkirály. A mennyben, a Világfa tetejének első szintjén volt Arany Atyácska vára, alatta a Napkirály Arany Erdeje, alatta a Szélkirály Ezüst Erdeje, és Hadúr Réz Erdeje volt a harmadik. Itt élt ő az istenek kovácsaként. Nagy férfi volt hosszú hajjal és tiszta réz páncéllal és fegyverekkel, mert a réz volt az ő szent féme. Feltételezések szerint ő készítette a legendás kardot, Isten kardját. amelyet Attila fedezett fel és amellyel biztosította a hatalmát. A magyarok régen fehér csődört áldoztak neki csata előtt.

A Hadak urának alakját a 19. század elején, a nemzeti romantika korának irodalmárai találták ki klasszikus és középkori minták alapján, amikor megpróbálták rekreálni a honfoglaló magyarok pogány ősvallását.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Pál Ferenc: Hadúr szavunk nyomában

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hadúr című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.