Halikarnasszoszi mauzóleum

A halikarnasszoszi mauzóleum (görögül: Μαυσωλεῖον τῆς Ἁλικαρνασσοῦ) egy i. e. 353 és i. e. 350 között épült síremlék, amely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó (satrapa) és felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban (jelenleg Bodrum, Törökország). Szatürosz és Pütheosz görög építészek tervezték, Pütheosz faragta ki az épület tetején található négyesfogatot is márványból.[2] A díszítő szobrok elkészítését az ókor híres szobrászai, Szkopasz, Brüaxisz, Timotheosz és Leókharész vállalták.[3] Az ókori világ hét csodájának egyike. Minden nagy síremlék elnevezése Mauzolosz nevére vezethető vissza (mauzóleum).

Halikarnasszoszi mauzóleum
Mausoleum at Halicarnassus by Ferdinand Knab (1886) cropped.png
Település
Bezárás 1494
Építési stílus klasszicista építészet
Építész(ek)
Hasznosítása
Felhasználási terület
Tulajdonos III. Artakhsaszjá perzsa király
Elhelyezkedése
Halikarnasszoszi mauzóleum (Törökország)
Halikarnasszoszi mauzóleum
Halikarnasszoszi mauzóleum
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″Koordináták: é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz Halikarnasszoszi mauzóleum témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Rembrandt: Artemisia, Prado, Madrid, Spanyolország
A kép Artemisiát, Halikarnasszosz királynőjét ábrázolja, mielőtt fenékig ürítené a halott férje, Mauszólosz hamvait tartalmazó kupát[1]

TörténeteSzerkesztés

 
Mauszólosz
 
Schubert van Ehrenberg elképzelése a 17. századból
 
A mazóleum elképzelt modellje a Miniatürkben

Mauszólosz Kária uralkodója volt, Kária pedig i. e. 377–353-ig a Perzsa Birodalom részét képezte. A tartomány fővárosa Halikarnasszosz volt. Mauszólosz apját követte a trónon, mint a perzsa király tartományi kormányzója, de uralkodása megkezdése után hamarosan független király lett. Testvérét, Artemisziát vette feleségül, és elhatározta, hogy síremléket készíttet maga és felesége számára.

Az építés megkezdése után a király meghalt (i. e. 353–350 között),[4] a munkálatok Artemiszia irányítása alatt folytak. Az építkezés befejezését ő sem érte meg, hamvai aranyurnában férjével együtt a sírkamrába kerültek, amelyet kőoroszlánok őriztek (ezek egyike ma is megtalálható a British Múzeumban). A mauzóleumról idősebb Plinius adott részletes leírást, amely azonban nem alkalmas a pontos rekonstrukcióra.

1856–59-ben az angol kormány kiásatta a híres épület maradványait. A felszínre került részletek és Plinius leírása alapján Pullan műépítész restaurálta az épületet.

Az épületSzerkesztés

Hírnevét főként méreteinek és szobrainak köszönhette.

A 45 m magas, pódiumon (platformon) álló sírépület görög templomra hasonlított. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül, tíz-tíz oszlop oldalanként (a sarkokban megosztozva egy-egy oszlopon). Az oszlopok – melyek között szobrok álltak –, egy szilárd cellaszerű blokkot képeztek, amely viselte a hatalmas tető tömegét. Csúcsán márványból faragott négyesfogatban Mauszólosz és Artemiszia foglalt helyet.

A sír egy dombon épült, kilátással a városra. Az egész építmény zárt udvarban, az udvar közepén álló, kőből készült platformon állt. Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, és a külső falakat mintegy 300, isteneket és istennőket, oroszlánokat és legendás szörnyeket ábrázoló, életnagyságú vagy annál nagyobb szobor díszítette. Minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. A platform felső szakaszán három frízt faragtak ki:

  • a kentaurok és lapidák csatája,
  • az amazonok görögök elleni küzdelme és
  • az amazonok kocsiversenye.

Ezeknek a domborműveknek a töredékeit az ásatások tárták fel, és ma a londoni British Museumban láthatók.

PusztulásaSzerkesztés

Az épület 16 századon át állt. Sértetlen maradt, amikor Nagy Sándor bevette a várost i. e. 334-ben, és az i. e. I. század közepén rendszeres kalóztámadások során is. Később azonban földrengések sorozata romba döntötte. A 15. századra már csak a talapzata maradt felismerhető, és amikor johannita lovagok vették be a várost, akkor a bodrumi erőd (Szent Péter vár) megépítésekor, ill. későbbi megerősítések során a mauzóleum romjainak köveit is felhasználták, – a század végére szinte teljesen. A romok maradványait 1852-ben a British Museum archeológusa (Charles Thomas Newton) kezdte el újra felkutatni és összegyűjteni, az erődbe beépített részek nyomán.[5]

GalériaSzerkesztés

Szobrok és frízek a British Museum gyűjteményében:

JegyzetekSzerkesztés

  1. A halikarnasszoszi Mauszóleion. hirmagazin.sulinet.hu
  2. Kostof, Spiro. A History of Architecture. Oxford: Oxford University Press, 9. o. (1985. november 29.). ISBN 0-19-503473-2 
  3. Smith, William: Dictionary of Greek and Roman Antiquities, page 744, 1870 [2006. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 21.)
  4. Thiollet, Jean-Pierre. Bodream. Paris: Anagramme Ed., 89-90. o. (2010. november 29.). ISBN 978-2-35035-279-4 
  5. The Mausoleum of Halicarnassus Archiválva 2014. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben bodrumpages.com (Hozzáférés: 2015. július 15.)

ForrásokSzerkesztés

  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 271. o.
  • Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 817. o. ISBN 963-9257-07-9