A „hallom” szóból származó halló kifejezést a legenda szerint[1] a világon elsőként Puskás Tivadar használta a telefonhírmondó tesztelése során. A szó azonban a valóságban német közvetítéssel kerülhetett hozzánk a telefon feltalálása és elterjedése után, de a hall igével való rokon hangzása valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy nálunk gyorsan elterjedt, de a magyar nyelvhez egyetlen etimológus sem köti.[2] Az 1888-ban kiadott Magyar nyelvtörténeti szótárban a halló szó leírása „Fülét megillette és azzal azt hallóvá tette” volt.

A magyar halló történetét a közelmúltban sokan vizsgálták és feltárták. A háromkötetes A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára is részletesen szól róla, további szakirodalmi utalással, német és angol szótárakra is hivatkozva.[3]

A telefonáláskor használt jelentése 1884-től mutatható ki. Egy angol nyelvű forrás szerint a „hello” szó egyértelműen a „Menlo Park varázslójának” nevezett Thomas Alva Edisonnak a termékeny agyából származik, aki a két szótagot összehozta a techno-etikett egyik első problémájának megoldására. Amikor Edison 1877. július 18-án felfedezte a rögzített hangzás elvét, azt kiáltotta: " Halloo ! ".[4] Használata az amerikai angolból terjedt el és vált nemzetközi szóvá.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Igaz az, hogy a „hello” magyar szóból ered?
  2. Beck Mihály: A koincidencia. (Hozzáférés: 2009. szeptember 15.)
  3. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára II. (H–O). Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai. 1970. 36. o.
  4. The Great 'Hello' Mystery Is Solved