Főmenü megnyitása

Haraszti Sándor

magyar újságíró, politikus

Haraszti Sándor (Czinderybogád (ma Bogádmindszent), 1897. november 18.Budapest, 1982. január 19.[1]) újságíró, politikus.

Haraszti Sándor
Született 1897. november 18.
Czinderybogád (ma Bogádmindszent)
Elhunyt 1982. január 19. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága osztrák–magyar
Foglalkozása újságíró,
politikus

ÉleteSzerkesztés

Pécsett 1917-ben, a főreálban érettségizett,[1] majd a vasútnál lett tisztviselő. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben harcolt. 1919-ben a szocialista párt tagja lett.[1] 1921-ben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba emigrált, ahol a Bács-megyei Napló, illetve a Hírlap újságírójaként dolgozott.[1] 1929-ben tért vissza Magyarországra. 1930-tól a kolozsvári Korunk című baloldali folyóirat budapesti munkatársa volt. Párttevékenységéért többször volt börtönben.

1945 és 1948 között a Szabadság című napilap szerkesztője, ezután az MDPKB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője volt. 1949-től az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója lett. 1950. november 28-án letartóztatták és koholt vádak alapján halálra ítélték, ezt utóbb életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1954-ben rehabilitálták, és a Béke és Szabadság főszerkesztője lett. Az ezt követő időszakban a Nagy Imre körül csoportosuló reformerek egyik vezető egyénisége volt. 1955 októberében Vásárhelyi Miklóssal tiltakozó memorandumot kezdeményezett a kulturális élet korlátozása ellen. A memorandumot eredetileg 59-en írták alá, de utóbb többen visszavonták az aláírásukat és csak nyolcan tartottak ki: Aczél Tamás, Benjámin László, Déry Tibor, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Szervánszky Endre és Vásárhelyi Miklós. [1] A memorandum következtében Vásárhelyi Miklóssal együtt kizárták a pártból.

1956 júliusában visszavették a pártba. 1956. október 31-étől az új pártlapnak, a Népszabadságnak lett a főszerkesztője. Horváth Mártonnal ketten készítették annak a rádióbeszédnek fogalmazványát, amelyben Kádár János november 1-jén bejelentette az MSZMP megalakulását. [2] 1956. november 4-én Nagy Imre csoportjával a jugoszláv követségre menekült, majd Snagovba (Románia) internálták. 1958. augusztus 19-én hat évi börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiát kapott. Ezután 1980-ig az Akadémiai Kiadónál dolgozott.

MűveiSzerkesztés

  • Mi a fasizmus?; Pannonia Ny., Bp., 1931 (Társadalmi Szemle könyvtára)
  • Útikalandok a régi Magyarországon; vál., szerk. Haraszti Sándor, Pethő Tibor, bev., jegyz. Makkai László; Táncsics, Bp., 1963 (Útikalandok)
  • Befejezetlen számvetés; Magvető, Bp., 1986 (Tények és tanúk)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 290. o. ISBN 978-963-06-7919-0

ForrásokSzerkesztés