Heckelphon
A heckelphon (vagy heckelphone) kettős nádnyelves fúvókával megszólaltatott kónikus furatú fúvós hangszer. Nevét kitalálójáról, Wilhelm Heckelről kapta, aki 1904-ben fiaival együtt készítette el ezt az oboánál egy oktávval mélyebb hangolású hangszert.
| Heckelphon | |
 | |
| Más nyelveken | |
| angol: Heckelphone német: Heckelphon olasz: Heckelfono | |
| Besorolás | |
| aerofon → fúvós → nádnyelves fafúvós | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 422.112-71 |
| Feltaláló |
|
| Csőhossz | 1,3 méter |
| Hangolás | C |
| Rokon hangszerek | Oboa, angolkürt |
| Hangszerjátékos | oboista |
| Hangterjedelem | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heckelphon témájú médiaállományokat. | |
Jellemzői szerkesztés
A heckelphon a többi oboához hasonlóan kettős nádnyelves fúvókával (náddal) rendelkezik, de ennek szélesebb nyílása van, így nehezebb megszólaltatni. A hangszer legmélyebb hangja a nagy A, tehát egy oktávval és egy félhanggal mélyebben szól az oboánál.
A heckelphon hossza 1,3 méter és viszonylag súlyos, ezért más fúvós hangszerektől eltérően a földre állítva játszanak rajta. E célból a gömbölyű tölcsérszerű végéből rövidke tüske áll ki, ezen nyugszik a hangszer.
Források szerkesztés
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
