Henry George-tétel
1977-ben Joseph Stiglitz megmutatta, hogy bizonyos feltételek mellett a közjavakba történő előnyös befektetések legalább annyival növelik az összesített telekbérleti díjakat, mint amennyi a beruházás költsége.[1] Ezt az összefüggést Henry George-tételnek nevezték el, mivel igazolta Henry George felvetését, miszerint a telekértékekre kivetett „egyetlen adó” nemcsak hatékony, hanem az egyetlen adó, amely a közkiadások finanszírozásához szükséges. [2] Henry George szorgalmazta az összes többi adó felváltását a telekértékadóval.
Elmélet szerkesztés
Bár a Stiglitz kéziratában meghatározott feltételek nem felelnek meg szigorúan a valóságnak, a tényleges viszonyok gyakran elég közel állnak az elméleti feltételezésekhez, miszerint az állami kiadások túlnyomó része valóban megnövekedett telekértékként kapitalizálódik.
A későbbi tanulmányok általánosították az elvet, és megállapították, hogy a tétel még lazább feltételezések esetén is érvényes.[3] A tanulmányok azt mutatták, hogy még a jelenlegi telekárak is, amelyek a munkaerő és a beruházások jelenlegi adóterhei miatt nyomott állapotban vannak, elég magasak ahhoz, hogy a kormányzat minden szintjén helyettesítsék az adókat. [4] [5] [6]
A tételről zajlottak viták, hogy az nyújt-e gyakorlati útmutatót városok és vállalatok optimális méretének meghatározásához. A matematikai modellek arra engedtek több közgazdászt feltételezni, hogy egy entitás akkor éri el az optimális populációt, ha a további lakók ellentétes határköltségei és határhasznai egyensúlyban vannak.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Stiglitz, Joseph.szerk.: Feldstein: The Theory of Local Public Goods, The Economics of Public Services. Palgrave Macmillan, London, 274–333. o.. DOI: 10.1007/978-1-349-02917-4_12 (1977. április 25.). ISBN 978-1-349-02919-8
- ↑ Arnott (1979. november 1.). „Aggregate Land Rents, Expenditure on Public Goods, and Optimal City Size”. Quarterly Journal of Economics 93 (4), 471–500. o. DOI:10.2307/1884466.
- ↑ (2015. január 1.) „The Henry George Theorem in a Second-Best World”. Journal of Urban Economics 85, 34–51. o. DOI:10.1016/j.jue.2014.10.002.
- ↑ Adequacy of Land as a Tax Base. [2015. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 29.)
- ↑ Gaffney: The Hidden Taxable Capacity of Land: Enough and to Spare, 2009
- ↑ Foldvary: The Ultimate Tax Reform: Public Revenue from Land Rent, 2006. január 1.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry George theorem című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- David Robinson: A Rule Called George: Fixing the Property Tax System. The Institute for Northern Ontario Research and Development, 2002. június 7. [2003. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 3.)
- Masahisa Fujita and Jacques-François Thisse. Economics of Agglomeration: Cities, Industrial Location, and Regional Growth, p.140. Cambridge University Press (2002). ISBN 9780521805247. Hozzáférés ideje: 2007. november 4. ISBN 978-0-521-80524-7
- Richard Arnott: Does the Henry George Theorem provide a practical guide to optimal city size?. The American Journal of Economics and Sociology, 2004. november 1. (Hozzáférés: 2007. november 3.)
- Mattauch: Financing Public Capital through Land Rent Taxation: A Macroeconomic Henry George Theorem CESifo Working Paper, No. 4280, 2013
- Löhr: Provision of Infrastructure: Self-financing as Sustainable Funding – DOC Research Institute. DOC Research Institute, Expert Comment, 2016. november 11. [2016. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 25.)