Főmenü megnyitása

Herczegh Géza

magyar jogász, alkotmánybíró

Herczegh Géza Gábor (Nagykapos, Csehszlovákia, 1928. október 17.Budapest, 2010. január 11.[1]) magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a nemzetközi jog. Jelentősek kutatásai a nemzetközi bíráskodás és nemzeti kisebbségek kérdése területén. 1981 és 1987 között a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja. 1990 és 1993 között az Alkotmánybíróság tagja, illetve elnökhelyettese, 1993 és 2003 között az Egyesült Nemzetek Szervezete hágai Nemzetközi Bíróságának tagja.

Herczegh Géza
Született 1928. október 17.
Nagykapos
Elhunyt 2010. január 11. (81 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Melinda Petneházy
Gyermekei
  • Herczegh Anita
  • Károly Herczegh
Foglalkozása jogtudós,
egyetemi tanár
Tisztség Magyarország Alkotmánybíróságának bírája
Kitüntetései

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

A gödöllői Premontrei gimnáziumban tett érettségi után, 1947-ben beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1951-ben szerzett jogi diplomát.[1] Az egyetemen Buza László és Bibó István volt rá nagy hatással. Diplomájának megszerzése után az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa lett,[1] ahol nemzetközi közjogi kutatásokat végzett. 1963-ban átment a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol a nemzetközi kapcsolatok szakon diplomáciatörténeti előadásokat tartott adjunktusi beosztásban. 1967-től a Janus Pannonius Tudományegyetem (ma: Pécsi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán kezdett oktatni,[1] egyben a nemzetközi jogi tanszék vezetését is átvette egyetemi docensi beosztásban. 1980-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1981-ben az Állam-és Jogtudományi Kar dékánjává választották. 1984-ben újabb három évre megválasztották dékánnak. A Kart 1987-ig, a tanszéket 1990-ig vezette. 1990-ben az Országgyűlés megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjává, később a testület helyettes elnöke volt 1993-ig.[1] Ekkor az Egyesült Nemzetek Szervezete hágai Nemzetközi Bíróságának magyar tagjává választották, ahol 2003-ig tevékenykedett. Ilyen minőségében foglalkozott többek között a bős–nagymarosi vízlépcső ügyével.

1965-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1979-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának és a Pécsi Akadémiai Bizottságnak lett tagja. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották.[1] 1991 és 1993 között az MTA IX., a Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnöke volt. E tisztségéből következően az MTA elnökségének is tagja volt. 1974 és 1977 között a háború áldozatainak védelmével foglalkozó genfi konferenciájának résztvevője, annak III. számú bizottságának alelnöke és a magyar delegáció tagja volt. Tagja volt a konzervatív Professzorok Batthyány Körének, illetve a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe a nemzetközi jog, ezen belül a nemzetközi közjog és a nemzetközi bíráskodás kérdései.

Kezdetben a gyarmati rendszer és a nemzetközi jog összefüggéseivel foglalkozott, később a nemzetközi jogelvek szerepével a nemzetközi bíráskodásban, az emberi jogok nemzetközi érvényesülését, a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos kérdésekkel és a humanitárius jog nemzetközi fejlődésével is. Interdiszciplináris (tudományterületeket átívelő) kutatásokat végzett a nemzetközi jog szociológiája terén. A Nemzetközi Vöröskereszt szakértőjeként számos konferencián vett részt és szólalt fel nemzetközi jogi, humanitárius jogi és egyéb kérdésekben.

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja a Nagykaposi Járásbíróság vezető bírája, későbbi nevelőapja történész volt. Nős, felesége Petneházy Melinda. Házasságukból egy fiúgyermek (Károly) és egy lánygyermek (Anita) született. Leánya bíró, Áder János köztársasági elnök felesége.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb tanulmányaiSzerkesztés

  • A gyarmati kérdés és a nemzetközi jog (1962)
  • General Principles of Law and the International Legal Order (1969)
  • Nemzetközi jog (egyetemi tankönyv, társszerző, első kiadás: 1976)
  • A humanitárius nemzetközi jog fejlődése (1981)
  • Development of International Humanitarian Law (1983)
  • Magyarország külpolitikája 896–1919 (1987)
  • A nemzetközi jogalkotás mai lehetőségei és korlátai : akadémiai székfoglaló : 1986. január 8. (1987)
  • A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig (1999)
  • Peres örökségünk (2005)
  • Herczegh Géza–Tersztyánszkyné Vasadi Éva–Zlinszky János: Észrevételek az úgynevezett Gönczöl-munkacsoport jelentésének megállapításairól; Magyar Szemle Alapítvány, Bp., 2007
  • Foggal és körömmel (regény, 2008)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 298. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  3. Magyar Örökség Díj – Aktuális díjazottak. Aktualitások. Magyar Örökség Díj, 2018. 06. [2018. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 22.)

ForrásokSzerkesztés

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 506–507. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 452. old., ISSN 1787-288X
  • Sereg András: Alkotmánybírák talár nélkül, KJK–Kerszöv, Budapest, 2005, 73–80. old., ISBN 963-224-853-8
  • Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
  • International law, a quiet strength. Miscellanea in memoriam Géza Herczegh; szerk. Kovács Péter; Pázmány Press–Szt. István Társulat, Bp., 2011 (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei. Tanulmányok)
  • Emlékkötet Herczegh Géza születésének 85. évfordulójára. A ius in bello fejlődése és mai problémái; szerk. Csapó Zsuzsanna; PTE ÁJK, Pécs, 2013