Higrométermoha

Funaria hygrometrica
	Higrométermoha
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Lombosmohák (Bryophyta);
Osztály:	Valódi lombosmohák (Bryopsida);
Rend:	Funariales;
Család:	Funariaceae;
Nemzetség:	Funaria;
Faj:	Higrométermoha; (F. hygrometrica);
Tudományos név
	Funaria hygrometrica; Hedw.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Funaria hygrometrica témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Funaria hygrometrica témájú médiaállományokat és Funaria hygrometrica témájú kategóriát.

Az higrométermoha (Funaria hygrometrica) vagy más néven gyommoha egy pionír mohafaj. Tápanyagban gazdag, zavart helyeken jelenik meg (pl. tűzrakóhelyek). Egylaki, ún. autöcia-t mutató faj (az antheridium és az archegonium egy növényen, de külön hím és női hajtáson fejlődik ki).

Mivel a zavart élőhelyeken él, így ún. szinantróp élőlény, az ember által lakott helyeken gyakori. Különleges élettani tulajdonsággal rendelkezik ez a lombosmoha faj. A neve arra utal, hogy képes a levegő páratartalmát "megmutatni". A toknyele higroszkópos, esőben, magas páratartalom esetén egyenes, száraz időben pedig begörbült. Ez a tulajdonság a spórák terjedését segíti.

Megjelenése

A higrométermoha laza vagy tömött gyepekben nő, de néha csak néhány egyedes kis csoportokat alkot. Levelei halvány-, piszkos- vagy sárgászöldek, rügy alakúan összehajlanak. A hajtások nem hosszabbak mint 15 mm. A levelek tojásdad, lándzsás vagy nyelv alakúak, hegyes végűek. A levélér kifut a levelek csúcsán. A levéllemez sejtek nagyméretűek, áttetszőek, téglalap alakúak vagy hosszúkás hatszögletűek, körülbelül 50-100 mikrométer hosszúak és 25-50 mikrométer szélesek. Sporofitont egész évben fejleszt. A toknyél legfeljebb 4 cm hosszú, a nedvességnek megfelelően hajlott, csavarodott vagy egyenes. A spóratok aszimmetrikus, ívelt, lelógó, görbe körte alakú. Szárazon barázdált felszínű barnás színű. A perisztomium kettős (külső és belső fogak), jól fejlett, a fogak egyforma méretűek. A tokot borító hártya (kaliptra) hosszú csőrben végződik. A spórák többnyire sima felszínűek, 12-22 mikrométer átmérőjűek.^[1]^[2]^[3]^[4]

Érdekesség, hogy van egy gomba faj (Neottiella hetieri) ami a higrométermohán élősködik.^[5]

Habitus kép öregedő spóratokokkal
Közeli habitus kép, jól látszódnak a hegyes kaliptrák a spóratokokon
Rügyszerűen összehajló levelek
Öregedő hajlott, körte alakú spóratokok
Levél mikroszkopikus képe

Elterjedése és élőhelye

A higrométermoha elterjedt az egész világon, kozmopolita. Európában és Magyarországon is közönséges, vörös listás besorolása: nem veszélyeztetett (LC).^[6]

Tápanyagban gazdag, többnyire világos, nedves, nyitott élőhelyeken él. Kedveli a homokos, iszapos, agyagos talajokat. Természetes de mesterséges élőhelyeken is megél, mint például tűzrakások, szemétlerakók, sitthalmok, szántóföldek szegélye, mezsgyék.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wetteranzeigendes_Drehmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
↑ Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey: Moosflora (= UTB. 1250). 4., neubearbeitete und erweiterte Auflage. Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5.
↑ Martin Nebel, Georg Philippi (Hrsg.): Die Moose Baden-Württembergs. Band 1: Allgemeiner Teil, spezieller Teil (Bryophytina I, Andreaeales bis Funariales). Ulmer, Stuttgart 2000, ISBN 3-8001-3527-2.
↑ Volkmar Wirth, Ruprecht Düll: Farbatlas Flechten und Moose. Ulmer, Stuttgart 2000, ISBN 3-8001-3517-5.
↑ Martin B. Ellis, J. Pamela Ellis: Microfungi on land plants. An identification handbook. Croom Helm, London u. a. 1985, ISBN 0-7099-0950-0.
↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné

[2] Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey: Moosflora (= UTB. 1250). 4., neubearbeitete und erweiterte Auflage. Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5.

[3] Martin Nebel, Georg Philippi (Hrsg.): Die Moose Baden-Württembergs. Band 1: Allgemeiner Teil, spezieller Teil (Bryophytina I, Andreaeales bis Funariales). Ulmer, Stuttgart 2000, ISBN 3-8001-3527-2.

[4] Volkmar Wirth, Ruprecht Düll: Farbatlas Flechten und Moose. Ulmer, Stuttgart 2000, ISBN 3-8001-3517-5.

[5] Martin B. Ellis, J. Pamela Ellis: Microfungi on land plants. An identification handbook. Croom Helm, London u. a. 1985, ISBN 0-7099-0950-0.

[6] Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]