Higroszkóposság

nedvszívó, nedvességet elnyelő
(Higroszkópos szócikkből átirányítva)

A higroszkóposság bizonyos szilárd és folyékony anyagoknak az a tulajdonsága, hogy szabad helyen tárolva képesek a levegő nedvességtartalmát összegyűjteni és megkötni. Eközben az anyag (folyadék esetén) felhígul, illetve (szilárd anyag esetén) elfolyósodik vagy összecsomósodik. Az elnevezés a görög hygrosz (υγρός = ’nedves’) és szkoposz (σκοπός = ’megfigyelő’) szavakból származik.[1]

Higroszkópos anyagok például a kalcium-klorid, a tömény kénsav, a foszfor-pentoxid és a glicerin. Erős vízmegkötő hatásukat kihasználva szárítószerként alkalmazhatóak például exszikkátorokban, szárítótornyokban.

A higroszkópos anyagokat először a légnedvesség jelzésére használták (higrométer(en)).

A talaj higroszkóposságaSzerkesztés

A higroszkóposságot a talaj esetében is tudjuk értelmezni, vagyis a száraz talaj a levegőből is képes nedvességet megkötni. A felvett víz mennyisége a levegő páratartalmán kívül a talaj tulajdonságaitól, elsősorban szemcseösszetételétől függ. A higroszkóposság mértékéből következtetni lehet a talaj fizikai jellemzőire, talajnemére.

Mérésekor a légszáraz talajt meghatározott páratartalmú térbe helyezik és néhány nap múlva lemérik nedvességtartalmát. Kétféle módszer terjedt el. A Mitscherlich-féle higroszkóposságot (Hy) 10%-os kénsav felett, a Sík-féle higroszkóposságot (hy) kristályos kalcium-klorid felett mérik. A két érték átszámítására a Klimes-Szmik-összefüggést használják. Eszerint: Hy = 2,1 hy ± 0,3.

A fizikai talajféleségre a következő határértékek alapján következtetnek:

  • homoktalajra 0,5–1,0,
  • homokos vályogra 1,0–2,0,
  • vályogra 2,0–3,5,
  • agyagos vályogra 3,5–5,0,
  • agyagra 5,0–6,5,
  • nehéz agyagra 6,5–8,0

hy-értékek a jellemzők.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 63. o. ISBN 963 8334 96 7  

ForrásokSzerkesztés

  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 180. o.  
  • Akadémiai kislexikon. Főszerkesztő: Beck Mihály és Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1 kötet., 760. o. ISBN 963 05 5279 5  
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 481. o. ISBN 963-10-3269-8