Főmenü megnyitása
Pireusz terve.
Washington, D.C. radiális-koncentrikus utcaterve.

A Hippodámoszi séma, vagy másként Hippodámoszi rendszer városok bővítésének, létrehozásának és újjáépítésének módszere az ógörög kultúrában. A szalagváros-modell meghaladása derékszögben találkozó utak által alkotott parcellák és a centrális agora révén. A széles főutak (plateiai) és az őket derékszögben keresztező kisebb mellékutcák (stenopoi) négyszögű parcellákat hoznak létre. Tipusházak révén garantált az optimális telek-kihasználás és az egyenjogúságnak megfelelő lakásnorma. Miletoszi Hippodámosz fejlesztette ezt ki az izonómia gondolatából, azaz a polgárok egyenlőségéből kiindulva.
A hippodámoszi rendszernek a modern városépítészetben használatos kifejezése még a várostervezés kvadratikus rasztere.[1]

Kr. e. 479-ben Miletoszt a perzsák rombolásai után hippodámoszi rendszerben két ill. három parcellás blokkokban építették újra. Kr. e. 352-ben Priéné épült egyrészt Püthagorasz harmónia törvényei, másrészt a hippodámoszi rendszernek megfelelően.

A római városok építésében is átvették ezt az elvet (Augusta Treverorum, Colonia Claudia Ara Agrippinensium, Leptis Magna stb.).

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hippodamische Schema című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Jürgen Hotzan, dtv-Atlas Stadt, Deutscher Taschenbuch Verlag, München 1997, ISBN 3-423-03231-6