Hitvalló Eduárd angol király

angol király
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 3.

III.[5] Eduárd, más néven Hitvalló[6] Szent Eduárd (angolul: Edward the Confessor[7]), (1005 márciusa[1]1066. január 5.[2][3][7]), az utolsó előtti angolszász király[8] 1042-től haláláig; Angliában a tényleges hatalom az oligarchák (Wessexi Godwin és hat fia,[9] Merciai Leofric,[9] és az északi részek ura, Siward[9]) kezében nyugodott, a szentéletű Eduárd számára leginkább csak a keresztény vallás gyakorlása jutott.

(III.) Eduárd
Hitvalló Eduárd, a Bayeux-i kárpit ábrázolása.
Hitvalló Eduárd, a Bayeux-i kárpit ábrázolása.

Anglia királya
Uralkodási ideje
1042. június 8. 1066. január 5.
KoronázásaWinchesteri Katedrális[1]
1043. április 3.[1]
ElődjeHardeknut
UtódjaII. Harold
Életrajzi adatok
UralkodóházCerdic-ház
Született1005 márciusa
Islip,[1][2][3] Oxfordshire
Elhunyt1066. január 5.[4] (60 évesen)
London[2][3]
NyughelyeWestminsteri apátság
ÉdesapjaII. Ethelred
ÉdesanyjaNormandiai Emma
Testvére(i)
HázastársaEdith of Wessex
A Wikimédia Commons tartalmaz (III.) Eduárd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
 
Hitvalló Eduárd pénzérméje
 
Szent Eduárd koronája

II. Ethelred angol király és annak második felesége, Normandiai Emma fia volt. 1016-ban, édesapja halála után Normandiába menekült.[3] Egy sikertelen kísérlet (1036[3]) után 1042-ben, féltestvérének Hardeknutnak a halála után – egy válságos időszak közepette – került az ország élére. Megválasztásában a wessexi earl (gróf), Godwin játszotta a fő szerepet,[10] akiről úgy vélték, hogy csak azért támogatta Eduárd megkoronázását, hogy saját befolyása minél akadálytalanabbul érvényesülhessen.[10]

Eduárd minden idegszálával a Westminsteri apátság építkezéseire összpontosított, de homályosan érezte, hogy élete még ártatlan időtöltéseinek hódolva sincs felhőtlen biztonságban.[10] Nyilván gyakran hallotta, hogy az ő Alfréd bátyját is a mindenható Godwin parancsára fosztották meg látásától.[10] A király úgy vélte, jól teszi, ha rokonától, Normandia hercegétől, Vilmostól kér sürgős segítséget.[10] Az angolok királya londoni és winchesteri udvarában egyre inkább normann urakkal és testőrséggel vette körül magát.[10] Maga is – talán hosszú normandiai tartózkodásának hatására – legszívesebben franciául beszélt,[9] normann módra öltözködött[9] és normannoknak osztogatta a legfőbb hivatalokat.[9] Godwin – gutaütés általi[10] – halála (1053) után fiai, Harold Wessex, illetve Tostig Northumbria earljeként örökölték egész Angliára kiterjedő hatalmát.[10] Eközben a közismerten jámbor[3] Eduárd bőkezűen támogatta az egyházat.[11] Még 1045-ben[12] feleségül vette Godwin leányát, Edgythát, ám házasságuk Eduárd szüzességi fogadalma miatt gyermektelen maradt.[12] Harold erőteljes fellépésének következtében Eduárd halálos ágyán őt jelölte meg utódjának[13] – semmissé téve a Vilmosnak 1051-ben[2] tett korábbi ajánlatait.[13] A Westminsteri apátság felszentelése volt utolsó tette.[9]

 
Edgytha, Eduárd felesége

Házassága

szerkesztés

Eduárd az angolszász nemesek tanácsára 1045. január 23-án[1] feleségül vette Godwin earl leányát, Edgythát[1] (10291075. december 18.), akitől – még fiatalon tett szüzességi fogadalma miatt – nem született gyermeke.

1161. február 7-én III. Sándor pápa szentté avatta.[12] Ünnepei: január 5.[12] (halála napja), illetve október 13..[12]

  1. a b c d e f http://genealogy.euweb.cz/brit/cerdic2.html#EC
  2. a b c d Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 55. oldal
  3. a b c d e f Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963-9257-00-1, 7. kötet, 14. oldal
  4. Más források szerint január 4-én.
  5. Az első III. Eduárd, halála után elölről kezdték az angol királyok számozását.
  6. Kegyessége és a papság bőkezű pártfogása miatt kapta melléknevét. (Révai nagy lexikona, VI. kötet, 141. oldal)
  7. a b Révai nagy lexikona, VI. kötet (Dúc–Etele), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 141. oldal
  8. Európa uralkodói, 55. oldal. Valójában az utolsó angolszász király nem Eduárd utóda, II. Harold volt, hanem Edgár Atheling, Száműzött Eduárd fia, aki 1066-ban – Harold halála és Normandiai Vilmos koronázása közt – pár hétig viselhette a királyi címet, de Vilmos javára megfosztották a tróntól.
  9. a b c d e f g Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 424. oldal
  10. a b c d e f g h Szántó Tibor György: Anglia története, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7425-53-5, 28. oldal
  11. Magyar Nagylexikon, 7. kötet, 14–15. oldal
  12. a b c d e Magyar Nagylexikon, 7. kötet, 15. oldal
  13. a b Szántó Tibor György: Anglia története, 29. oldal
  • Sághy Marianne: Új európai dinasztiák. Isolitas rerum mutationes: Anglia, in: Klaniczay Gábor (szerk.). Európa ezer éve. A középkor. I. kötet. Budapest: Osiris Kiadó, 251. o. (2006). ISBN 963-389-820-X 


Előző uralkodó:
Hardeknut
Következő uralkodó:
II. Harold