Horn Ede

politikus

Horn Ede (szül. Einhorn Ignác, Vágújhely, 1825. szeptember 25.Budapest, 1875. november 2.) magyar közgazdász, statisztikus, liberális politikus. Horn Antal (1834–1906) hírlapíró bátyja, Horn Emil (1858–1937) író, bankár apja.

Horn Ede
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Született Ignacz Einhorn
1825. szeptember 25.[1][2]
Vágújhely
Elhunyt 1875. november 2. (50 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Tisztség államtitkár
Sírhely Salgótarjáni utcai zsidó temető (J, N/A, 58, 1)
A Wikimédia Commons tartalmaz Horn Ede témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Einhorn Gerzson (1793–1883) gyapjúkereskedő, gyülekezeti elöljáró nyolc gyermeke közül a másodikként született. Rabbinak készült. A nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után a Pesti Királyi Tudományegyetem bölcsészeti karán tanult. 1848-ban a Der ungarische Israelit című hetilapot szerkesztette, majd 1849-ben Bak Ignác Vilmossal együtt a Die Theisz című politikai lapot, amelynek csak négy száma jelent meg. Izraelita tábori lelkészként részt vett a szabadságharcban, ami miatt kénytelen volt külföldre menekülni.

1850–1851-ben német városokban élt és a Lipcsei Egyetem hallgatója volt. A következő években Brüsszelben lakott, majd 1855-től állandó jelleggel Párizsban telepedett le, ahol nemsokára mint kiváló közgazdász gazdasági társaságok tagja, újságok gazdasági rovatainak vezetőjeként működött. Tagja volt a Société d'économie politique-nak és a Journal des Débats nemzetgazdasági részének szerkesztője volt. Különösen a napóleoni rezsim pénzügyi intézkedései ellen erős támadást intézett; a munkások érdekében is többször erélyesen felszólalt. Széles körű publicisztikai működést fejtett ki, különösen az emigrációban, a közgazdaság és statisztika terén, de politikai kérdésekben is nyilatkozott.

1860-ban Giuseppe Garibaldi légiójának tagja, majd a Szuezi-csatorna Bizottság másodtitkára volt. Bár már 1867-ben felajánlották neki a Pester Lloyd szerkesztői posztját, ez meghiúsult. Csak 1869-ben tért vissza Magyarországra és a Neuer Freier Lloyd szerkesztője lett.

Hazatérése után a Tisza Kálmán által vezérelt ellenzékhez csatlakozott. 1870-ben Pozsonyban megválasztották képviselőnek. Közreműködött a Pest-Budai Munkásképző Egylet megalakításában, megkísérelte azt polgári vezetés alá vonni. 1875-ben a Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkára lett, azonban hamarosan elhunyt.

Nevezetesebb műveiSzerkesztés

  • Zur Judenfrage in Ungarn (Ofen, 1847)
  • A halálbüntetés a régi hébereknél. Archaeologiai értekezés. – A zsidóügy és a sajtó honunkban. (Első Magyar Zsidó Naptár, 1848)
  • A reformált zsidóság elvei (Buda, 1848)
  • Grundprinzipien einer geläuterten Reform im Judenthum (Pest, 1848)
  • Offene Antwort auf den offenen «Brief» an den Redacteur des «Ungar» (Ofen, 1848)
  • A reformált izraelita vallás elvei (Pest, 1849)
  • Népfelség, a legrégibb alkotmány alapelvei (Pest, 1849)
  • Ungarn vor der Märzrevolution. – Die Häupter der ungarischen Revolution. (Gegenwart [folyóirat], Leipzig, 1850)
  • Zur ungarisch-österreichischen Centralisationsfrage (Leipzig, 1850)
  • Arthur Görgei. Oberkommandant der ungarischen Armee. Ein Beitrag zur Geschichte der ungarischen Revolution (Leipzig, 1850)
  • Die Revolution und die Juden in Ungarn. Nebst einem Rückblick auf die Geschichte der Letztern. Beantwortet von Jul. Fürst. (Leipzig, 1851
  • Ludwig Kossuth. I. Band. 1. Der Agitator. 2. Der Minister. Kossuth arczképével. Unicus. Betiltották. (Leipzig, 1851, angolul: London, 1854)
  • Spinoza’s Staatslehre. Zum erstenmale dargestellt. (Dessau, 1851, 2. kiadás: Dresden, 1863)
  • Ungarn im Vormärz. Nach Grundkräften und Kultur. Fényes Elek után fordította. (Leipzig, 1851)
  • Statistisches Gemälde des Königreichs Belgien (Brüsszel, 1853)
  • Bevölkerungswissenschaftliche Studien aus Belgien. Mit durchgehender vergleichender Erforschung der entsprechenden Verhältnisse, in Oesterreich, Sachsen, Preussen, Frankreich, England, Holland und anderen Staaten. (Leipzig, 1854)
  • Franz Rákóczy II. Fürst von Ungarn und Siebenbürgen. Ein historisches Charakterbild. Mit Portrait. (Leipzig, 1854, 2. kiadás: Leipzig, 1861)
  • Brüssel, nach seiner Vergangenheit und Gegenwart. (Leipzig, 1855)
  • Das Creditwesen in Frankreich, national-ökonomische Skizze (Leipzig, 1857, 2. javított és bővített kiadás: 1858)
  • Jean Law. Finanzgeschichtlicher Versuch. (Leipzig, 1858)
  • La Hongrie et l’Autriche de 1848 à 1849 (Paris, 1859)
  • La Hongrie et la crise Européenne (Paris, 1860)
  • Liberté et nationalité (Paris, 1860)
  • La Hongrie en face de l’Autriche (Paris, 1860)
  • Les Finances de l’Autriche (Paris, 1860)
  • Procés des Banknotes hongroises (Paris, 1860)
  • Le Credit (Paris, 1860)
  • Le traité de commerce franco-allemand (Paris, 1861)
  • L’Association (Paris, 1861)
  • La crise cotonniere et textiles indigenes (Paris, 1863, 2. kiadás: Paris, 1866)
  • Du Progres économique en Égypte, discours de réception prononcé a l’Institut égyptien (Alexandria, 1864)
  • La liberté des banques (Paris, 1866)
  • Salut au troisieme milliard! (Paris, 1866)
  • L’Économie politique avant les physiocrates (Paris, 1867)
  • Caisses syndicales. Le crédit rendu plus accessible et moins cher pour tous par l’Association syndicale, l’assurance et la contre-assurance. (Paris, 1867)
  • Le Bilance de l’Empire (Paris, 1867)
  • Bankfreiheit. Deutsche Originalausgabe. (Stuttgart, 1867)
  • Frankreichs Finanzlage. Deutsche Originalausgabe. (Wien, 1868)
  • Les Finances de l’Hotel-de-Ville (Paris, 1869)
  • Frankreichs Finanzlage. Deutsche Originalausgabe. (Wien, 1868)
  • Die dritte Milliarde! Zweite Studie über Frankreichs Finanzlage. Deutsche Originalausgabe. (Wien, 1868)
  • Die Weltindustrie in der zweiten Hälfte des neunzehnten Jahrhunderts von Michel Chevalier. Aus dem französischen. (Stuttgart, 1869)
  • Die Finanzlage der Stadt Paris. Deutsche Originalausgabe. (Wien, 1869)
  • Bankszabadság. Különös tekintettel a magyar bankmozgalomra. (Pest, 1870)
  • Államháztartásunk rendezéséről (Budapest, 1874, németül: Ungarns Finanzlage und die Mittel zu ihrer Hebung. Wien–Pest–Leipzig, 1874)
  • La grand nation. Szerk. Horn Emil, előszó: Jules Simon. (Paris, 1891)

EmlékezeteSzerkesztés

Korábban az ő nevét viselte a mai Weiner Leó utca Budapest VI. kerületében.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Horn, I. E. (BLKÖ)

ForrásokSzerkesztés