Horváth Jakab
Toporczi Horváth Jakab (Toporc, 1738. – Pest, 1806 december) ügyvéd.
| Horváth Jakab | |
| Született | 1738 Toporc |
| Elhunyt | 1806. december (67-68 évesen) Pest |
| Foglalkozása | ügyvéd |
| Sírhelye | Városliget |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Jakab témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Horváth Jakab a ma már Szlovákia területén fekvő Toporcon született (szlovákul: Toporec). Késmárkon folytatott jogi tanulmányokat, majd Pozsonyban és Pesten volt jurátus (ügyvédgyakornok), ezt követően itt telepedett le[1] és dolgozott ügyvédként, de ő volt Grassalkovics herceg jogi igazgatója is. Az 1790-es években Martinovicsékat védte a jakobinusok elleni perben.[2]
Horváth jelentős vagyonra tett szert, de puritán módon élt, és agglegény maradt egész életében.[3] Kortársai extravagáns embernek tartották, aki sokat sokat tartózkodott saját házi könyvtárában, nem követte a divatot, tükröt nem tartott lakásában, nem látogatta a templomokat.[4]
Horváth Jakab 1806-ban hunyt el 68 éves korában.
Síremléke, a „Fuit-síremlék” szerkesztés
Horváth Jakab elsősorban síremléke miatt vált híressé. Az ügyvéd jelentős, akkori pénzben 700 forintnyi összegű[2] anyagi támogatást biztosított végrendeletében a főváros részére. Cserében mindössze egy sírhelyet kért a mai Városliget területén, rajta a latin nyelvű „Fuit” („volt, elmúlt”)[5] felirattal. A föld alatti sírhelyet a kor neves építésze, id. Zitterbarth Mátyás falazta ki téglával, a sírkő Okenfusz János műve.
A síremléket 1928-ban újították fel először.[2] A sír története ezt követően a feledés homályába borult. Többféle hiedelem terjedt el vele kapcsolatban: egyesek szerint egy öngyilkost temettek el, mások szerint a Városliget egy részének adományozója, egy életunt magyar költő, vagy egy magyar főúr és egy csodaszép grófkisasszony vonzalmának kettészakadására utal a rejtélyes feliratú kő. Az 1950-es években kőkerítést építettek köréje. Az 1990-es években derítette csak ki Buza Péter Horváth Jakab történetét. A sírt is feltárták, és kettős koporsóban, a 200 évvel ezelőtti ruházatban megtalálták Horváth maradványait. 1995-ben a sírhely köré kovácsolt vas kerítést került.[3]
Emlékezete szerkesztés
Horváth Jakabról és síremlékéről 1877-ben Arany János is megemlékezett Ének a Pesti Ligetben című költeményében:[2]
- „El is megyek tán nem sokára,
- Hírnév, dicsőség nem maraszt,
- Tudom, mit ér fagyos sugára,
- Itt is megtanultam azt.
- Nyerd bár világi életedben
- Ég és föld minden koszorúit:
- Neved csak az, mit e ligetben
- Egy sírkő rád olvas: Fuit.”
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=79952
- ↑ a b c d http://varosliget.info/index.php/fuit
- ↑ a b https://www.kozterkep.hu/blogok/megtekintes/66/a_fuit_sir_rejtelye.html
- ↑ https://divany.hu/offline/varosliget-rejtelyes-sirko-felirat-fuit/
- ↑ https://mult-kor.hu/20090831_virtualis_ujje_a_ligetben
Források, egyéb irodalom szerkesztés
- Buza Péter: Fuit. Egy sír regénye, Herminamező Polgári Köre, Budapest, 1996 (Zuglói füzetek-sorozat)