Hszü Sen (adott neve: Su-csung 叔重) a Keleti Han-dinasztia idején élt kiváló nyelvész, filológus. Főműve az i. sz. 100-ban összeállított Suo-ven csie-ce („Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata”) című etimológiai szótár, amely nem csupán az első ilyen jellegű alkotás, hanem Hszü Sen ebben a művében határozta meg és definiálta a kínai írásjegyek hatféle szerkezeti típusát (liu-su 六書 / 六书). Műve a korai kínai írás tanulmányozásának páratlan forrása.

Hszü Sen
Hszü Sen (Xu Shen) portréja
Hszü Sen portréja
Született kb. 58
Zsunan (汝南) megye, (Saoling) (召陵) (a mai Honan tartományban)
Elhunyt kb. 147
Uo.
Nemzetisége kínai
Foglalkozása filológus, nyelvész
Átírási segédlet
Hszü Sen
Kínai átírás
Hagyományos kínai 許慎
Egyszerűsített kínai 许慎
Mandarin pinjin Xǔ Shèn
Wade–Giles Hsu3 Shen4

Élete és munkásságaSzerkesztés

Életrajzával kapcsolatban csak egy rövid bejegyzés található a Kései Han-dinasztia hivatalos történeti művének, Hou Han su 75. fejezetében.[1] Ezek szerint a Zsunan-beli (汝南) Saolingben (召陵) született. Egyszerű, őszinte természetű ember volt, aki már ifjú korától kezdve alaposan tanulmányozta a konfuciánus kánon műveit. A koertársai tiszteletük és elismerésük jeleként az „Öt klasszikus páratlanjaként” (Vu-csing vu-suang 五經無雙) emlegették. Élete során több féle hivatali tisztséget is betöltött, majd visszavonulva családja körében hunyt el valamikor i. sz. 120. után.[2]

Nevéhez fűződik a Vu csing ji ji (《五經異義》) vagyis „Az öt klasszikus különböző jelentései” című mű összeállítása, amelyben a konfuciánus kánon „Öt klasszikusának” (Vu csing 《五經》), a Dalok könyve, az Írások könyve, a Szertartások feljegyzései, a Változások könyve és a Tavasz és ősz krónikája művek filológiai vizsgálatának összegzését adja közre.[3]

Fő művének azonban a Suo-ven csie-ce, „Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata” című etimológiai szótár összeállítása tekinthető, amely munkájával már i. sz. 100-ra elkészült, de amely a kormányzat érdektelensége miatt ekkor nem jelenhetett meg. Majd csak fia, Hszü Csung (許沖) mutatta be és nyújtotta át az uralkodónak, így i. sz. 121-ben (még Hszü Sen életében) került hivatalosan is kiadásra. A kínai történelem során ez volt az első ilyen jellegű mű, amely 540 fogalomkulcs (pu-sou 部首) alá rendezve, összesen 9 353 írásjegy etimológiáját, összetevőit és jelentését tárgyalja. A Suo-ven csie-cet megelőző szótárakban, mint az Er jaban és a Fang-jenben (《方言》) a keresés igen nehézkes volt, így az osztályozóelemek használata nagy előrelépést jelentett, az új módszer a keresést gyorssá és hatékonnyá tette. A Suo-ven csie-ceben a meghatározandó írásjegyek kis pecsétírással íródtak, amely a Csin állam, majd a Csin-dinasztia hivatalos írása volt. Hszü Shen nyelvészeti munkásságának egyik legnagyobb érdeme az írásjegyek hatféle szerkezeti típusának (liu-su (六書) megállapítása és definiálása.[4]

HivatkozásokSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Lásd az eredeti szövegben: Hou Han su 75. (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  2. de Crespigny 2007. 910. o.
  3. de Crespigny 2007. 910. o.
  4. de Crespigny 2007. 910. o.

IrodalomSzerkesztés

  • de Crespigny 2007.: de Crespigny, Rafe (ed.). A Biographical Dictionary of Later Han to Three Kingdoms (23–220 AD). Leiden–Boston, Brill, 2007. ISBN 978 90 04 15605 0

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés