Hszü Sen
Hszü Sen () (adott neve: Su-csung () 叔重) a Keleti Han-dinasztia idején élt kiváló nyelvész, filológus. Főműve az i. sz. 100-ban összeállított Suo-ven csie-ce () („Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata”) című etimológiai szótár, amely nem csupán az első ilyen jellegű alkotás, hanem Hszü Sen () ebben a művében határozta meg és definiálta a kínai írásjegyek hatféle szerkezeti típusát (liu-su () 六書 / 六书). Műve a korai kínai írás tanulmányozásának páratlan forrása.
| Hszü Sen () | |
 | |
| Hszü Sen () portréja | |
| Született | kb. 58 Zsunan () (汝南) megye, (Saoling ()) (召陵) (a mai Honan () tartományban) |
| Elhunyt | kb. 147 Uo. |
| Nemzetisége | kínai |
| Foglalkozása | filológus, nyelvész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hszü Sen () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Hszü Sen | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 許慎 |
| Egyszerűsített kínai | 许慎 |
| Mandarin pinjin | Xǔ Shèn |
| Wade–Giles | Hsu3 Shen4 |
Élete és munkássága
szerkesztésÉletrajzával kapcsolatban csak egy rövid bejegyzés található a Kései Han-dinasztia hivatalos történeti művének, Hou Han su () 75. fejezetében.[1] Ezek szerint a Zsunan ()-beli (汝南) Saoling ()ben (召陵) született. Egyszerű, őszinte természetű ember volt, aki már ifjú korától kezdve alaposan tanulmányozta a konfuciánus kánon műveit. A kortársai tiszteletük és elismerésük jeleként az „Öt klasszikus páratlanjaként” (Vu-csing vu-suang () 五經無雙) emlegették. Élete során több féle hivatali tisztséget is betöltött, majd visszavonulva családja körében hunyt el valamikor i. sz. 120. után.[2]
Nevéhez fűződik a Vu csing ji ji () (《五經異義》) vagyis „Az öt klasszikus különböző jelentései” című mű összeállítása, amelyben a konfuciánus kánon „Öt klasszikusának” (Vu csing () 《五經》), a Dalok könyve, az Írások könyve, a Szertartások feljegyzései, a Változások könyve és a Tavasz és ősz krónikája művek filológiai vizsgálatának összegzését adja közre.[3]
Fő művének azonban a Suo-ven csie-ce (), „Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata” című etimológiai szótár összeállítása tekinthető, amely munkájával már i. sz. 100-ra elkészült, de amely a kormányzat érdektelensége miatt ekkor nem jelenhetett meg. Majd csak fia, Hszü Csung () (許沖) mutatta be és nyújtotta át az uralkodónak, így i. sz. 121-ben (még Hszü Sen () életében) került hivatalosan is kiadásra. A kínai történelem során ez volt az első ilyen jellegű mű, amely 540 fogalomkulcs (pu-sou () 部首) alá rendezve, összesen 9 353 írásjegy etimológiáját, összetevőit és jelentését tárgyalja. A Suo-ven csie-ce ()t megelőző szótárakban, mint az Er ja ()ban és a Fang-jen ()ben (《方言》) a keresés igen nehézkes volt, így az osztályozóelemek használata nagy előrelépést jelentett, az új módszer a keresést gyorssá és hatékonnyá tette. A Suo-ven csie-ce ()ben a meghatározandó írásjegyek kis pecsétírással íródtak, amely a Csin () állam, majd a Csin ()-dinasztia hivatalos írása volt. Hszü Shen () nyelvészeti munkásságának egyik legnagyobb érdeme az írásjegyek hatféle szerkezeti típusának (liu-su () (六書) megállapítása és definiálása.[4]
Hivatkozások
szerkesztésMegjegyzések
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Hou Han su 75. (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 20.)
- ↑ de Crespigny 2007. 910. o.
- ↑ de Crespigny 2007. 910. o.
- ↑ de Crespigny 2007. 910. o.
Irodalom
szerkesztés- ↑ de Crespigny 2007.: de Crespigny, Rafe (ed.). A Biographical Dictionary of Later Han to Three Kingdoms (23–220 AD). Leiden–Boston, Brill, 2007. ISBN 978 90 04 15605 0
