Hszia-házbeli Csie

Hszia dinasztia 17. és utolsó uralkodója
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 30.

Hszia-házbeli Csie a félig legendás Hszia-dinasztia 17. és egyben utolsó uralkodója, aki apja, Fa halálát követően lépett trónra. A történetírói hagyomány szerint uralkodóhoz méltatlan, erkölcstelen, kicsapongó életmódja miatt és zsarnoki uralma miatt meggyengült a dinasztia. A sang törzsbeli Tang 湯, kihasználva az uralkodóház gyengeségét fellázadt és a mingtiaói csatában vereséget mért a hszia seregekre, amely egyben a mintegy félévezreden át fennálló dinasztia bukását is eredményezte. Helyébe a Tang által alapított Sang-dinasztia lépett.

Csie
Csie (Jie) királyt ábrázoló reliefről készült pacskolat, amelyen az uralkodó egy, a zsarnoki hatalmát szimbolizáló alabárdot visel, mellette pedig két ágyasa térdel, akiknek megjelenítése a kicsapongó életmódjára utal.
Csie királyt ábrázoló reliefről készült pacskolat, amelyen az uralkodó egy, a zsarnoki hatalmát szimbolizáló alabárdot visel, mellette pedig két ágyasa térdel, akiknek megjelenítése a kicsapongó életmódjára utal.

A Hszia-dinasztia 17. uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 1728 1675
ElődjeHszia-házbeli Fa
Életrajzi adatok
UralkodóházHszia-dinasztia
Születetti. e. 1728
Hszia-dinasztia
Elhunytnem ismert
Hszia-dinasztia
ÉdesapjaHszia-házbeli Fa
HázastársaMo Xi
A Wikimédia Commons tartalmaz Csie témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Átírási segédlet
Csie
Kínai átírás
Hagyományos kínai
Egyszerűsített kínai
Mandarin pinjinJié
Wade–GilesChieh2

Származása, élete

szerkesztés

A Hszia-dinasztia 16. uralkodójának, Fának a halála után, fia Csie követtő őt a trónon Hszia Csie (夏桀), vagyis a Hszia-házbeli Csie néven. Az adott neve Lü Kuj (履癸) volt. A Bambusz-évkönyvek tanúsága szerint zsen-csen (壬辰) esztendőben lépett trónra, és uralkodása elején Csenhszün (斟鄩) volt a főváros.[1] Uralkodása 3. évében készült el saját palotája építtetésével, és leromboltatta a Zsung-tornyot (容臺).[2] Ugyanebben az évben seregeivel benyomult Csibe (岐) és leverte a csüan-ji (畎夷) nevű barbár törzs lázadását.[2]

Uralkodása

szerkesztés

Csie szolgákkal, rabszolgákkal körülvéve fényűző életet élt, miközben népével rendkívül kegyetlenül, zsarnokmódján bánt. Csak az élet örömeinek, az állandó szórakozásnak szentelte magát, és nem tűrte, ha emiatt bárki is bírálni, kritizálni merte. Uralkodása 6. esztendejében pazar lakomát rendezett vazallusainak és a szomszédos országok vezetőinek.[3] Uralkodása 11. évében az udvarába hívatta egy vazallusát, a jumin (有緡) fejedelmet, aki nem fogadta el a meghívást, ezért Csie megtámadta és elfoglalta a területeit.[4] Uralkodása 13. évében elköltöztette a fővárost Honanba, és ekkor kezdte el használni a nien (輦) nevű hordszéket is.[5] Uralkodása 14. évében seregeket vezetett és megtámadta Minsant (岷山).[6] Ekkor figyelt fel Minsan királyának két, páratlan szépségű lányára, Vanra és Jenre, akiket feleségül vett, a nevüket pedig Csaóra és Huara változtatta. Első feleségét, Mo-hszit (妹喜) eltaszította magától, számára egy külön tornyot építtetett a palotájában.

A dinasztia bukása

szerkesztés

A Hszia-dinasztia fennhatósága alá számos kisebb fejedelemsége és királyság tartozott, melyek egyike Sang 商 volt. Csie uralkodásának idejére Sang olyannyira megerősödött és akkora tekintélyre tett szert a többi vazallus állam között, hogy uralkodója, Tang nem kevesebb mint negyven kisebb államot nyert meg szövetségeseként a Hszia-ház elleni felkelés ügyére.

Csie uralkodásának 15. évében Tang áttelepítette Sang állam fővárosát Lüből (履) ba (亳).[7] Két évvel később egy Sang-béli miniszter, bizonyos Ji Jin (伊尹) követségbe ment Csiehez, és három évig a Hszia udvarban maradt, mielőtt visszatért volna Sangba.[8][9]

Mindeközben Sang tovább erősödött, Csie uralkodásának 26. évében már legyőzte és megsemmisített egy másik vazallus államot Vent (溫).[10] Két évvel később Kunvu (昆吾) támadta meg Sangot,[11] de kétéves háborút követően Sang megsemmisítő vereséget mért rá.[12]

A történeti feljegyzések szerint a Hszia-ház bukását nem csak a Sang állam katonai sikerei, megerősödése jelezte előre, hanem a Csie uralkodásának idején tapasztalt természeti katasztrófák és anomáliák is. Uralkodása 10. évében például őt csillag jelent meg az égen, éjszaka meteor eső hullott, amelyet földrengés követett.[13] Uralkodása 30. esztendejében összeomlott a Csü-hegy (Csü-san 瞿山), és ugyanennek az évnek a telén Linszuj (聆隧) vidékét is valamilyen, pontosan meg nem nevezett katasztrófa sújtotta.[12]

Csie uralkodásának 31. esztendejében került sor Mingtiaónál arra a csatára, amelyben a Tang vezette Sang seregek megsemmisítő vereséget mértek a Hszia hadseregre. A hatalmas felhőszakadásban elszenvedett verseéget követően Csie elmenekült Szancungba (三朡).[14] A menekülő Hszia sereget a sangok Csengig (郕) üldöték, ahol végső vereséget mértek rájuk, majd pedig Csiaomennél (焦門) magát Csiet is elfogták, majd Nancsaoba száműzték (南巢),[14] ahol feltehetően betegségben hunyt el.

Megjegyzések

szerkesztés


  1. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  2. a b Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  3. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  4. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  5. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  6. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  7. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  8. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  9. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  10. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  11. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  12. a b Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  13. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  14. a b Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  • Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7. 6. o.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés