Hszia-házbeli Hsziang
Hszia ()-házbeli Hsziang () a félig legendás Hszia ()-dinasztia 5. uralkodója, aki a hagyományos kronológia szerint 28 évig (kb. i. e. 2075-2047) uralkodott.
| Hsziang () | |
 | |
| A Hszia ()-dinasztia feltételezett elhelyezkedése | |
| A Hszia ()-dinasztia 5. uralkodója | |
| Uralkodási ideje | |
| kb. i. e. 2075 – 2047 | |
| Elődje | Csung Kang () |
| Utódja | Sao Kang () |
| Életrajzi adatok | |
| Született | nem ismert |
| Édesapja | Csung Kang () |
| Házastársa | Hou Min |
| Gyermekei | Sao Kang () |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Hsziang | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 相 |
| Egyszerűsített kínai | 相 |
| Mandarin pinjin | Xiāng |
| Wade–Giles | Hsiang1 |
Származása, családja szerkesztés
Hsziang () a dinasztia 4. uralkodójának, Csung Kang ()nak a fia, aki apja halála után lépett trónra, és lett a Hszia ()-dinasztia 5. uralkodója. A feltehetően i. e. 2046-ban bekövetkezett halála után, mintegy négy évtizednyi szünet után, fia, Sao Kang () követte a trónon.
Élete és uralkodása szerkesztés
Életéről, akárcsak a legtöbb Xia () uralkodónak az életéről meglehetősen kevés információt tartalmaznak a források. A korai történeti művek általában csak szűkszavú, a legfontosabb eseményekre koncentráló, kronologikus felsorolást tartalmaznak. Hsziang () uralkodása idején a Bambusz-évkönyvek szerint a következők történtek:
- Trónra lépésére a vu-hszü () 戊戌 naptári ciklusjelű évben került sor, a fővárosát Sangcsiu ()ba 商丘 rendezte be, és megtámadta a Huaj ()-folyónál 淮 élő barbárokat (ji () 夷).[1]
- Uralkodása 2. esztendejében megtámadta a feng 風 ('szél') és a huang 黃 ('sárga') barbárokat.[2]
- Uralkodása 7. esztendejébe a jü () 于 barbárok eljöttek hozzá behódolni.[3]
- Uralkodása 8. évében Han Cso () 寒浞 hadúr megölte Hou-ji ()t, a mesteríjászt, majd pedig elküldte fiát Csiao ()t 澆, hogy támadja meg Kuo ()t 過.[4]
- Uralkodása 9. esztendejében áttelepítette a fővárost Csenkuan ()ba 斟灌.[5]
- Uralkodása 15. esztendejében egyik vazallusa, Hsziang-si () 相土, aki egyben sang () törzs ura (sang hou () 商侯) is volt, visszatelepült Sangcsiu ()ba.[6]
- Uralkodása 20. esztendejében Han Cso () hadúr megsemmisítette Ko ()t 戈.[7]
- Uralkodása 26. esztendejében Han Cso () elküldte a fiát, Csiao ()t, hogy támadja meg a fővárost, Csenkuan ()t.[8]
- Uralkodása 27. esztendejében Csiao () megtámadta a Hszia ()-házat a Csenhszün ()ben 斟鄩 lévő Vej ()nél 濰, és nagy vereséget mért rá.[9]
- Uralkodása 28. esztendejében Han Cso () utasította a fiát, Csiao ()t, hogy végezze ki az uralkodót, Hsziang ()ot. Az uralkodó várandós felesége Juzseng ()be 有仍 menekült,[10] és fiúkat, a trónörökös Sao Kang ()ot is itt szülte meg,[11] aki majd 19 évesen foglalja vissza a fővárost és apja trónját.[12]
Megjegyzések szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 11.)
Irodalom szerkesztés
- ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7. 6. o.
