Huffman-kódolás

A Huffman-kódolás karakterek (jelek, betűk, számjegyek) olyan kódolását jelenti, amelyben az egyes kódok nem azonos hosszúságúak (különböző számú bitből állnak) annak érdekében, hogy a szövegek átlagosan rövidebbek legyenek, mint az azonos hosszúságú kódok használata esetében. Ez a karakterek gyakoriságának figyelembe vételével történik. A kódolás egy mohó stratégián alapszik, és az adattömörítésben igen hatékonyan használható.

Az algoritmus

A karaktereket gyakoriságuk szerint növekvő sorrendbe rendezzük egy sorozatba (a sorrend nem szigorúan növekvő, tehát lehetnek egyenlő értékek is). A gyakoriságokat többnyire százalékban adjuk meg. Ezután egy bináris fát építünk fel lépésről-lépésre a következő módon. Kiválasztjuk a sorozat két legkisebb gyakoriságú elemét, amely egy háromcsúcsú bináris fa két levele lesz (amelyeket a gyakorisággal címkézzük meg), majd ezekhez hozzárendelünk egy gyökeret, amelyet a két gyakoriság összegével címkézünk meg (lásd a) ábra). Ezután a két vizsgált elemet kitöröljük a sorozatból, és azok összegét beszúrjuk az érték szerinti megfelelő helyre. Ezután folytatjuk az előző műveletet mindaddig, amíg van elem a sorozatban. Természetesen, a folytatásnál felhasználjuk a már meglévő csúcsokat is, csak újabb elemeknél hozunk létre újabbakat. Az így felépített fában a levelek az eredeti karaktereknek (illetve azok gyakoriságának) felelnek meg.

Az eredményül kapott fában, minden csúcs esetében címkézzük meg 0-val a belőle kiinduló bal oldali élt, 1-gyel pedig a jobb oldalit.

A gyökértől egy adott levélig egyetlen út halad. Ezen út éleihez rendelt 0 és 1 címkéket sorrendben összeolvasva, megkapjuk a levélhez rendelt karakter kódját. Látható, hogy a gyakoribb karakterek kódja rövidebb, míg a kevésbé gyakoribbaké hosszabb lesz.

Attól függően, hogy a bináris fa felépítésében egy adott lépésben melyik elem kerül balra és melyik jobbra, különböző eredményt kaphatunk, de ez nem befolyásolja a kapott kód hatékonyságát.

Az algoritmus pontos leírása:

• Legyenek a gyakoriságok: f₁ ≤ f₂≤ ...≤ f_n.
• Ameddig a sorozat nem üres, végezzük el a következőket:
  • Amennyiben nem létezik az f₁ és f₂ címkéjű csúcs (egyike vagy mindkettő), hozzuk azt létre.
  • Hozzuk létre az f₁ + f₂ címkéjű csúcsot, amely legyen az előbbi két csúcs szülője, azaz kössük össze a szülőcsúcsot az előbbi kettővel egy-egy éllel.
  • Töröljük ki a sorozatból az f₁ és f₂ értékeket, és szúrjuk be a megfelelő helyre ezek összegét úgy, hogy a sorozat növekvő maradjon. Az így kapott sorozatot jelöljük továbbra is az f₁ ≤ f₂≤ ... módon.
• Az eredményül kapott bináris fa éleit címkézzük meg a fentebb leírt módon, megkapva ezáltal az egyes karakterek kódját.

Ha az i-edik levél gyökértől mért távolságát $l_{i}$-vel jelöljük, akkor a Huffman-algoritmus által kapott fa esetében a $\sum _{i=1}^{n}l_{i}f_{i}$ összeg a lehető legkisebb. Ez biztosítja, hogy egy szöveg kódolása rövidebb lesz, mintha azonos hosszúságú kódot használtunk volna. Tulajdonképpen, bármilyen más kódolást használva, ennél jobb eredményt nem lehet elérni.

A visszakódolást az teszi lehetővé, hogy egyik kód sem előszelete (prefixe, prefixuma) a többi kódnak. Így egy szövegben az első olyan kezdőszelet, amelyik egyenlő egy kóddal, egyértelműen meghatározza a kódolt karaktert.

Ezt az algoritmust David A. Huffman (1925–1999) írta le először egy mesteri vizsgadolgozatban, és 1952-ben publikálta.

Példa

Az a), b), c), d) ábrák

Az e) ábra

Az a, l, m, f, t és a szóköz (jelölése: $\sqcup$) karaktereket szeretnénk kódolni a Huffman-algoritmussal, megadva ezek gyakoriságát az alábbiak szerint:

$\sqcup$	a	l	m	f	t
20	40	10	8	7	15

A gyakoriságokat növekvő sorrendbe rendezve:

f	m	l	t	$\sqcup$	a
7	8	10	15	20	40

a következő számsorozatot kapjuk:

7, 8, 10, 15, 20, 40

Az első két elemből felépítjük az a) ábrán látható bináris fát. Ezt a két számot kihagyva, az összegüket beszúrva, a következőt kapjuk:

10, 15, 15, 20, 40

Itt most eldönthetjük, hogy az első vagy a második 15 felel meg a már létező csúcsnak. Tekintsük úgy, hogy az első (Ez a választás nem befolyásolja az eredmény hatékonyságát, de a kapott kódot igen).

Az újonnan kapott bináris fa a b) ábrán látható.

A következő sorozat:

15, 20, 25, 40.

Az innen kapott fa a c) ábrán látható. (Észrevehetjük, hogy az itt szereplő 15-nek új csúcs felel meg.)

Innen kapjuk, hogy a sorozat most már:

25, 35, 40,

és a megfelelő bináris fát a d) ábra mutatja.

Ezek után az utolsó lépésre marad a következő sorozat:

40, 60.

Az eredmény, amely már tartalmazza az élekhez rendelt címkéket is, az e) ábrán található.

A fáról leolvashatjuk a megfelelő kódokat:

$\sqcup$	011
a	1
f	0000
l	001
m	0001
t	010

Az „alma a fa alatt” szöveg kódolása:

1 001 0001 1 011 1 011 0000 1 011 1 001 1 010 010

(A szóközöket csupán azért tettük ki, hogy a karaktereket jól elkülönítsük, ezek nem elemei a kódolt szövegnek.)

Ha az utolsó lépésben a 40 lett volna a bal oldali csúcs, akkor a kódok így alakultak volna:

$\sqcup$	111
a	0
f	1000
l	101
m	1001
t	110

Források

• T. H. Cormen, C. E. Leiserson, R. L. Rivest, C. Stein: Új algoritmusok, Scolar Kiadó, Budapest, 2003.
• D. E. Knuth: A számítógép-programozás művészete 1. Alapvető algoritmusok, Műszak Könyvkiadó, Budapest, 2. kiadás, 1994.
• D.A. Huffman: A Method for the Construction of Minimum-Redundancy Codes, Proceedings of the I.R.E., September 1952, pp. 1098–1102.

További információk

• Gary Stix (1991. szeptember 1.). „Profile: Information Theorist David A. Huffman”. Scientific American 265 (3), pp.54–58. o, Kiadó: Nature Publishing Group. (Hozzáférés: 2011. november 29.) 
• Huffman, Ken: My Uncle. Huffman Coding, 2010 (Hozzáférés: 2011)
• Haeberli, Paul: Geometric Paper Folding: Dr. David Huffman. GRAFICA Obscura, 1996 (Hozzáférés: 2011)
• Java-implementáció: GitHub:Glank

Kapcsolódó szócikkek

• Kódolás
• Számrendszerek az informatikában
• Bit