I. Garibald bajor herceg
I. Garibald (vagy Garivald; latinul Garibaldus; 540-kb. 591) Bajorország első név szerint ismert hercege volt, aki kb. 555-től 591-ig uralkodott.[1] Ő volt az Agilolfing-dinasztia feje és az itáliai longobárd királyok egyik őse.
| I. Garibald | |
 | |
| Bajorország hercege | |
| Uralkodási ideje | |
| 555 – 591 | |
| Elődje | - |
| Utódja | I. Tassilo |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Agilolfing-ház |
| Született | 540 Bajorország |
| Elhunyt | kb. 591 nem ismert |
| Házastársa | Waldrada |
| Gyermekei | I. Tassilo, Theodelinda |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésA Meroving-házba tartozó Theudebald frank király 555-ös halálát követően utóda, I. Chlothar "közösködni kezdett"[2] özvegyével, Waldradával, Wacho longobárd király lányával. A püspökök tiltakozása miatt a király 556-ban Garibaldhoz adta feleségül Waldradát. Ezáltal megnőtt a bajor herceg tekintélye, valamint hasznos dinasztikus kapcsolatokra tett szert a Pannóniában élő longobárdokkal (akik 568-ban Itáliába költöztek át).
Valamikor 585 előtt a Merovingok austrasiai királyi udvara megpróbált szövetséget kötni Garibalddalot és házasságot javasoltak a kiskorú II. Childebert király és a herceg lánya, Theodelinda között. Ugyanekkor javítani igyekeztek viszonyukat a longobárdokkal és felajánlották királyuknak, Autharinak Childebert nővérének kezét. A tárgyalások azonban kudarcba fulladtak és végül Authari 588-ban Theodelindát jegyezte el. A Nürnbergi krónika szerint Chilperic frank király esküdt ellensége volt Autharinak és hogy megelőzze a frankellenes szövetség kialakulását, sereget küldött Bajorországba és kiűzte onnan Garibaldot. A herceg a vejéhez menekült.[3]
Authari és Theodelinda esküvőjére 589 májusában került sor Veronában. A király sógorát, Gundoaldot kinevezte Asti hercegévé. 590-ben a frankok bizánci segítséggel betörtek a Longobárd Királyságba, de visszaverték őket.
Authari 590-ben meghalt és mivel nem volt utódja, a hercegek Theodelindát kérték meg hogy válasszon közülük férjet. Az ő választása Authari unokatestvérére, Agilulfra esett, akit aztán királlyá koronáztak. Ezután évtizedekig tartó békét kötöttek a frankokkal. Pál diakónus szerint 591-ben a frankok kibékültek a bajorokkal is, amikor Childebert elismerte vezetőjüket, Tassilót királynak. Nem tudjuk, hogy Garibald meghalt vagy lemondatták; azt sem hogy pontosan milyen rokoni viszony állt fenn közte és Tassilo között, aki feltehetően az ő fia vagy közeli rokona volt.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Pál diakónus (1907), History of the Langobards (Historia Langobardorum) Archiválva 2009. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben., William Dudley Foulke, trans. (Philadelphia: University of Pennsylvania), III, x Archiválva 2008. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben. a bajorok "királyának" hívja.
- ↑ "History of the Franks" IV.9, by Gregory of Tours
- ↑ Schedel, Hartmann. Liber chronicarum, Morse Library, Beloit College
Források
szerkesztés- Gregory of Tours, History of the Franks: Books I–X, Book IV, Chapter 9
- Störmer, Wilhelm. "Die Baiuwaren: Von der Völkerwanderung bis Tassilo III." pp. 59–64. Verlag C. H. Beck, 2002, ISBN 3-406-47981-2
Ez a szócikk részben vagy egészben a Garibald I of Bavaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
