III. Albert namuri gróf (kb. 10271102. június 29.) középkori frank nemesúr, a Német-római Birodalomhoz tartozó Lotaringiai Hercegség területén fekvő Namuri Grófság hűbérura volt.

III. Albert namuri gróf
Namur Arms.svg

Namur grófja
Uralkodási ideje
kb. 1063 1102
Elődje II. Albert namuri gróf
Utódja I. Godfrey namuri gróf
Életrajzi adatok
Uralkodóház Namur-ház
Született 1027 körül
Elhunyt 1102. június 22.
Édesapja II. Albert namuri gróf
Édesanyja Regilindis
Házastársa Ida
Gyermekei Godfrey, Henrik, Frigyes, Albert, Alix
Namur Arms.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Albert namuri gróf témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Szülei II. Albert namuri gróf és felesége Regilindis alsó-lotaringiai hercegnő voltak. A "Genealogica comitum Buloniensium" feljegyezte, hogy II. Albert fiai "Albertum et fratrem eius Heinricum comitem de Durboio" voltak. Apja halálát követően kb. 1063-ban öröklte a grófi címet, míg Henrik öccse anyjöröksége révén a Durbuy grófja címet kapta.

1076-ban Albert magának követelte unokaöccse, III. Godfrey alsó-lotaringiai herceg örökségét, a hercegi címet és a birtokokat a Godfrey de Bouillon ellenében és egy alkalommal ostrom alá fogta Bouillon kastélyát is (sikertelenül). Lotaringiai birtokainak felügyelőjeként Toszkánai Matilda Albertnek adományozta Verdun grófságát, amelyet előbbi Teoderic verduni püspöktől örökölt 1076-ban.[1] Sőt mi több, IV. Henrik német-római császár 1076-ban Albertet Alsó-Lotaringia régensének nevezte ki, hogy akkor 2 éves gyermeke, Konrád nevében uralkodjon a hercegségben.[2]

Henrik, akik a korabeli források III. Henrikként említenek ("Heinricus…tertius Romanorum imperator augustus")[3] 1101. június 1-jén kelt oklevelében megerősítette a liège-i Szent Jakab templom alapítólevelét, amelyet "Albertus comes Nammucensium filiis [suis] Godefrido, Heinrico, Alberto" alapított.[4] A "Notæ Bronienses" 1102-ben jegyezte fel "Albertus comes Namucensis" halálát.[5]

Családja és leszármazottaiSzerkesztés

1065-66-ban vette feleségül Szász Idát, aki Berhard szász herceg lánya és II. Frigyes alsó-lotaringiai herceg özvegye volt (innen Albert igénye az alsó-lotaringiai trónra). Idát megnevezi a "Chronicon Sancti Huberti" mint "Albertus comes Namucensis" feleségét, de nem adja meg leszármazását.[6] A "Genealogia ex stirpe Sancti Arnulfi" megnevezi Idát és Gertrudot, mint Bernhard gyermekeit ("Idam Namucensem…uxorem Angelberti marchionis et Gertrudem comitissam Flandrensem").[7] Hozományaként Bouillon kastélyától északkeletre fekvő, igen kiterjed birtotok kerültek a namuri grófok ellenőrzése alá és az "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" krónika szerint ezek a birtokok, illetve korábbi házassága volt az oka annak, hogy Albert igényt támasztott Bouillon-ra, illetve az alsó-lotaringiai hercegi címre.[8]

Albertnek és Idának öt gyermeke ismert:

  • Godfrey de Namur (? - 1139. augusztus 19.). A "Chronicon Huberti" megnevezi "Godefrido filio Alberti comitis Namucensis".[9] Apja halála után I. Godfrey néven örökölte a grófi címet.
  • Henrik de Namur (? - 1138 előtt). A "Genealogica comitum Buloniensium" feljegyzi Albert fiait, mint "Godefridum et Henricum comitem de Rupe"[10] A Laroche grófja címet kapta.
  • Frederic de Namur (? - 1121. május 22.). A "Gesta Abbatem Trudonensium" megnevezi Fredericet, mint Godfrey namuri gróf öccsét ("Frederici [episcopus]…frater eius Namucensis comes Godefridus").[11] A "Vita Friderici" megadja, hogy Albert namuri gróf és felesége, Ida harmadik fiúgyermeke volt ("patre Alberto [Namucensis castelli comes], matre Ida").[12] 1119 októberében II. Callixtus pápa kinevezte Liège püspökének, de alig három évvel később riválisai megmérgezték.[13] A "Gesta Abbatem Trudonensium" jegyezte fel halálát 1121-ben ("1121 VI Kal lunii").[14]
  • Albert de Namur (? - 1122 előtt). A "Genealogica ex Stirpe Sancti Arnulfi" feljegyzi Albert gyermekeit a következő sorrendben: "Fridericum episcopum, Godefridum, Henricum et Albertum fratres".[15] Türoszi Vilmos feljegyezte "fratri comitis Namura" házasságát és hogy felesége első férjének címet átvéve Jaffa ura lett.[16] Felesége 1118/19 körül Mabile de Roucy, Hugues de Puiset özvegye, Ebles de Ramerupt, Roucy grófja és Sibylle de Apulia lánya.
  • Alix de Namur (1097 - 1124). A "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" megnevezi "Alaide sorore comitis Godefridi Namucensis" mint "comes Otto de Cisneio" feleségét.[17] Férje Ottó Chiny grófja (? - 1131 v. utána).

ForrásSzerkesztés

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető

JegyzetekSzerkesztés

  1. Murray, A. V. (2000) The Crusader Kingdom of Jerusalem: a dynastic history 1099-1125 (Prosopographica & Genealogica), p. 17.
  2. Murray 2000, p. 20.
  3. Mivel elődjét, Madarász Henriket nem koronázták császárrá
  4. Die Urkunden Heinrichs IV, Gladiss, D von (ed.) MGH Diplomatum regum et imperatorum Germaniæ, VI.2, p. 635, version b, marked "verunechtet" in the collection.
  5. Notæ Bronienses 1102, Pertz, G. H. (ed.) MGH SS XXIV, p. 27.
  6. Chronicon Sancti Huberti Andaginensis 17 (24), Pertz, G. H. (ed.) MGH SS VIII, p. 577. A bejegyzés nincs dátumozva, de a szerkesztők "c 1066" megjegyzést tettek a margóra.
  7. Genealogia ex stirpe Sancti Arnulfi descendentium Mettensis 7, MGH SS XXV, p. 384.
  8. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1076, MGH SS XXIII, p. 798.
  9. Chronicon Sancti Huberti Andaginensis 65 (77), MGH SS VIII, p. 601.
  10. Genealogica comitum Buloniensium MGH SS IX, p. 301.
  11. Rodulfi, Gesta Abbatem Trudonensium XI.4, MGH SS X, p. 299.
  12. Vita Friderici Episcopi Leodiensis 5, MHG SS XII, p. 504.
  13. Orderic Vitalis, Vol. VI, Book XII, pp. 253-4.
  14. Rodulfi, Gesta Abbatem Trudonensium XI.12, MGH SS X, p. 302.
  15. Genealogica ex Stirpe Sancti Arnulfi descendentium Mettensis 4, MGH SS XXV, p. 383.
  16. Historia Rerum in partibus transmarinis gestarum ("L'estoire de Eracles Empereur et la conqueste de la terre d'Outremer") XIV.XV, p. 628
  17. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1131, MGH SS XXIII, p. 830.