Iskolakert

Az iskolakert bármilyen gyermekközösség (többségében óvodai, iskolai) rendszeres és értelmező tevékenységével gondozott, oktatás-nevelés és felüdülés céljával művelt kert.

Az iskolakert bármilyen gyermekközösség (többségében óvodai, iskolai) rendszeres és értelmező tevékenységével gondozott, oktatás-nevelés és felüdülés céljával művelt kert.[1]

A neveléstörténetben hagyományosan az iskolakertek fő célja a kertészetre és általában a munkára nevelés volt: Magyarországon az ezt tükröző tankert, gyakorlókert, oktatókert megnevezésekkel vált ismertté. Mára ezek mellett változatos, új tanulási és nevelési célok jelentek meg, vagy váltak hangsúlyossá. Ezek a teljesség igénye nélkül: környezeti és fenntarthatóságra nevelés; öngondoskodásra és együttműködésre nevelés; egészségnevelés, élménypedagógia; a valóságra épülő, jelenségalapú, tapasztalati, cselekvésorientált tanulás; mezőgazdasági pályaorientáció. Mint helyszín a kert-alapú tanulás "szabadtéri laboratóriumai”,[2] „égig érő tantermei”1, céltudatosan kialakított gyakorlóterepei, a kertészeti és pedagógiai tevékenységek mellett játék-, közösségi és rekreációs lehetőségekkel. Általában iskolák, óvodák udvarán, ritkábban külső helyszínen alakítanak ki iskolakertet, de tágabb értelemben iskolakerti tevékenységnek, illetve „mini iskolakertnek” tekintik a virágládában, ablakpárkányon, balkonládában művelt kertet is, ha iskolakerti célokkal, gyerekekkel művelik. Az iskolakert minden korosztálynak lehetőséget nyújt megtanulni a kerttel, ezáltal természeti környezetünkkel bánni, azt helyesen használni, de e lehetőség életszakaszokon átnyúló, hosszabb folyamatban teljesedhet ki már kisgyermekkortól kezdődően. Így a bölcsődei és óvodai kertek is iskolakerteknek tekinthetők.


Az újraéledő iskolakertSzerkesztés

"A természettel való helyes bánásmódot gyakorolni kell! Ez az iskolakertek legfontosabb új feladata" - Gerhard Winkel.[3]

Ahol és amikor az élelem kevés lehet (a múltban; a szegénység kapcsán a jelenben, az energiahordozók megfogyatkozása nyomán a jövőben), a gyermekek iskolakerti oktatása egyértelműen szolgálta és szolgálja az élelemhez való hozzáférésüket, az ahhoz szükséges igényeket, készségeket, szakmai tudást. De az iskolakertek a világ azon részén is reneszánszukat élik, ahol a társadalomnak csak néhány százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, és látja el élelmiszerrel a többit. A jóléti társadalmakban elsősorban az egészséges táplálék iránti igény felkeltése a cél. Máshol a diákok speciális fejlesztési igénye.[4] Szinte mindenhol megjelenik a fenntarthatóságra nevelés: az iskolakert nemcsak segít megismertetni a természetet,[5] hanem felelős, gondozói magatartás kialakítását is szolgálja. Az iskolai oktatás-nevelés új módszereinek keresése is gyakran az iskolakertbe vezeti az új kihívásokra választ kereső pedagógust[6]. Mint a kreativitás fejlesztésének egyik eszköze, szimbolikusan is teremtett világ: ezért ahányféle közreműködőt, annyiféle iskolakertet is találhatunk. Önmagán túlmutató, hogy az iskolások haszonnövényeket termesztenek: ezen ősi, alapvető emberi tevékenység beavat a világ rendjébe, tevékenykedtet, problémamegoldásra és munkára nevel, fejleszti az együttműködést, a közösségeket. Napi tapasztalata a pedagógusoknak: segít a tanulásban.

Konfuciusz szavaival: „Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem”.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2018. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
  2. http://www.fao.org/docrep/008/af080e/af080e00.htm
  3. Winkel, Gerhard: Iskolakert – tankert Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1993
  4. Johnson, Sue és Cheryl Evans: Ügyeskedj a kertben Holnap Kiadó, Budapest, 1998
  5. Swallow, Sue és Margaret Stephens: A kertek világa Alexandra Kiadó, Pécs, 1993

ForrásokSzerkesztés

Winkel, Gerhard: Iskolakert – tankert Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1993

https://web.archive.org/web/20190118025739/http://www.iskolakertekert.hu/

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés