Iszaptöcs
Az iszaptöcs (Cladorhynchus leucocephalus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a gulipánfélék (Recurvirostridae) családjába tartozó Cladorhynchus nem egyetlen faja.[1][2]
Iszaptöcs | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Cladorhynchus leucocephalus (Vieillot, 1816) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Iszaptöcs témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Recurvirostra nembe Recurvirostra leucocephala néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésAusztrália területén honos. A természetes élőhelye tengerpartok és tavak. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 35–43 centiméter, testtömege 190-260 gramm.[3] Tollazata fehér, kivéve a szárnyain, ahol fekete, nászruhás felnőtt madaraknál található egy barna mellörv. Lábai rózsaszínek. Csőre hosszú, fekete és egyenes.
Életmódja
szerkesztésKisebb rákfélékkel táplálkozik, de fogyaszt vízi rovarokat, puhatestűeket, halakat és növényi anyagokat is.[3]
Szaporodás
szerkesztésFészekalja 3-4 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
- ↑ Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. március 3.)