Jüan Csen
Jüan Csen, (pinjin, hangsúlyjelekkel: Yuán Zhěn; kínai: 元稹; Wade-Giles átírás: Yüan Chen) (Lojang () 779 – 831. szeptember 2.) kínai költő és politikus a Tang-dinasztia korából. Felnőtt korában kapott tiszteleti neve Vejcse () (微之) volt.
| Jüan Csen | |
 | |
| Jüan Csen () portréja. | |
| Élete | |
| Született | 779. Lojang (), Honan () tartomány, Kína) |
| Elhunyt | 831. szeptember 2. Jiangxia District, Kína |
| Sírhely | Xianyang |
| Nemzetiség | kínai |
| Szülei | Yuan Kuan |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Yuan Daohu |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | költészet |
| Alkotói évei | Tang-kor |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jüan Csen témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésAz Északi Vej () birodalom mongol származású Tuoba nevű uralkodói családjának 10. generációs leszármazottja volt. A család nevét időközben az új császár parancsára kínaiasították.[1]
Már nyolcéves korában megtanult írni, kilencévesen verseket írt, tizenöt évesen állami vizsgát tett a konfuciánus tanok értelmezéséből.[1] 23 éves korában már a császári irattárban dolgozott. 806-ban különleges császári vizsgát tett a stratégiai gondolkodás témakörében, és a 18 vizsgázó közül – köztük volt életre szóló barátja, Po Csü-ji () is – az első helyet nyerte el. Ezután a kormányzatban a törvényhozási iroda tanácsadója lett.[1] Hamar belevetette magát az udvari intrikákba, harcos és kritikus magatartásával sok ellenséget szerzett. Ellenfelei hamarosan eltávolították a fővárosból. Később újra sikerült visszakerülnie a császári udvarba. Kegyvesztettsége és visszatérése többször megismétlődött. Pályafutása vége felé vidéki kormányzóságot kapott, ahol maga is hírhedt lett korrupt magatartásáról.[1]
Költészete
szerkesztés820 körül már elismert költő volt, a verseire költött dalok Po Csü-ji () műveivel együtt rendkívül népszerűek voltak. Költői stílusukban sok a közös vonás. Jüan Csen () is közérthetően igyekezett kifejezni magát, ő is visszatért a régi jüe-fu (jo fu) dalok stílusához. Az ő költészetében is nagy szerepe van a társadalomkritikának.
Versei, esszéi, egyéb írásai 100 (kínai tekercs) kötetben maradtak fenn. Összeállított egy 300 kötetes gyűjteményt is régi írásokból és kortárs jogi szövegekből.[1]
A régi kínai költők közül legközelebb Tu Fu állt hozzá. A sok vers mellett egy elbeszélése is fennmaradt, ami a Tang-kori művészi novella műfajának (csuan csi) egyik legkiemelkedőbb alkotása. Története századokon keresztül számos változatban élt tovább, erre alapszik a sok szerző által feldolgozott színmű, a Hszi hsziang csi (A nyugati szoba) is.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Világirodalmi lexikon V. (Im–Kamb). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1977. 794–795. o. ISBN 963-05-1345-5
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Yuan Zhen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
