Jacques Hébert

Jacques-René Hébert (Alençon, 1757. november 15. - Párizs, 1794. március 24.) a nagy francia forradalom egyik kiemelkedő politikusa volt. A politikai küzdelmek során a jakobinus táborba tartozott és a Hegypárt egyik legfontosabb képviselője lett. Híres volt radikális, trágár stílusáról, mely lapjában, a Le Père Duchesne-ben meg is mutatkozott.

Jacques Hébert
Született	1757. november 15. Alençon
Elhunyt	1794. március 24. (36 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	újságíró politikus szerkesztő író
Halál oka	lefejezés
Sírhelye	Errancis Cemetery
Jacques Hébert aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Hébert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A jakobinus diktatúra alatt, miután szembefordult Robespierre-rel és társaival, 1794 márciusában elfogták és híveivel együtt kivégezték.

Élete

Apja elvesztése után, 1780-ban költözött Párizsba. A forradalom kitöréséig igen nagy nyomorban élt, ám az 1789. júliusi események megváltoztatták életét. Elkezdhette újságírói karrierjét, mely a városi szegénység, a sans-culotte-ok körében rendkívül népszerűvé tette. Fent említett újságja először 1790 novemberében jelent meg, ostorozva az egyházat és a burzsoáziát.

1792-ben szerepet játszott a Monarchia megdöntésében, majd még ez év decemberében az új törvényhozó testület, a Konvent meghatalmazottja lett. A király pere alatt heves harcot vívott a Girondistákkal és a király halálbüntetése mellett foglalt állást.

A jakobinus hatalomátvétel után (1793. jún.) Hébert addig soha nem látott erővel látott neki annak a propagandának, amit a párizsi munkásréteg körében szervezett, és tudatos gazdaságpolitika mellett a terror fokozására szólította fel a jakobinus vezetésű Konventet. Miután 1793 végére az általa irányított „veszettek” csoportja ténylegesen a jakobinusok radikális baloldalává vált (Marat nyomdokaiba lépve) és komoly erőt jelentett a sans-culotte-ok rokonszenve miatt, Robespierre, Saint-Just és Couthon (akiket ekkoriban a triumvirátusként emlegettek) 1794. március 14-én őt, valamint 17 társát letartóztatta.

A vádlottakat a tárgyalás után, 1794. március 24-én kivétel nélkül kivégezték. Ez volt a jakobinusok belső leszámolásának első fordulója, melyet április 5-én Danton, Desmoulins és elvbarátai kivégzése követett.