Jacques Jonghelinck
Jacques (Jacob) Jonghelinck (neve a művészettörténeti irodalomban néha Jonge Linck alakban is megjelenik) (Antwerpen, 1530. október 21. – Antwerpen, 1606. május 31.) Brüsszelben élő és alkotó neves flamand manierista[1] szobrász és éremművész.
| Jacques Jonghelinck | |
| Született | Jacob Jonghelinck 1530. október 21. Antwerpen |
| Elhunyt | 1606. május 31. (75 évesen) Antwerpen |
| Nemzetisége | flamand |
| Házastársa | Francisca Van der Jeught |
| Foglalkozása | szobrász és éremművész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Jonghelinck témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jacob Jonghelinck Peeter Jonghelinck és Anna Grammaye kisebbik fia. A dúsgazdag antwerpeni kereskedő, bankár és műgyűjtő, Nicolaes Jonghelinck (1517–1570) öccse. Nicolaes volt idősebb Pieter Bruegel fő patrónusa.
Élete, munkássága
szerkesztésJacob az ezüst[2] Károly-guldent (Carolus guilder) nagyon fiatalon, még 1553-ban tervezte.
Apja Itáliába küldte tanulni a milánói Leone Leoni szobrász műhelyébe, ahol többek között megismerkedett a bronzöntés technikájával is.
27 éves korában Joos Aerts szobrásszal együtt kaptak megbízást az 1477-ben elhunyt Merész Károly burgundi herceg aranyozott bronz és fekete márvány síremlékének elkészítésére a brugge-i Onze Lieve Vrouwekerk (Miasszonyunk) székesegyházban, amellyel 1563 készültek el.
Miután feleségül vette Francisca Van der Jeughtot, 1562-ben Antwerpenből Brüsszelbe költöztek és saját műhelyt nyitottak. Házat vásároltak a Hofbergben (1561), az Isabella Ház (Domus Isabella) közelében. A következő évben udvari szobrásszá nevezték ki.
A párnak két gyermeke született: Gaspar és Anna.
Brüsszelben arisztokrata ügyfélkör síremlékeinek elkészítésére szakosodott, s ezzel bátyjához hasonlóan szintén gazdag, sikeres kereskedő és bankár is lett.
Antoine Perrenot de Granvelle közvetlen környezetéhez tartozott, aki az Államtanács elnöke volt 1556–1564 között. Műhelyét is a Granvelle palotában rendezte be.
Granvelle titkárával, Morillonnal folytatott levelezésének tanúsága szerint (amelyet Madridban illetve Brüsszelben őriznek) Jonghelinck 1566 tavaszán készített egy vésetet egy kis érem, az úgynevezett Koldus-érem (Geuzenpenning) sokszorosításához, amelyet később különböző fémekből, ólom, ón, réz, ezüst vagy arany felhasználásával öntöttek.
Egyik mesterműve az 1569-ben készült többszörös életnagyságú egész alakos bronzszobra Alba hercegről, amelyet a Jemmingennél zsákmányolt 16 bronzágyúból öntöttek és az antwerpeni erődben állítottak fel, de Alba halála után II. Fülöp spanyol király parancsára megsemmisítettek. A szobor ugyanis úgy gondolták még Itáliából vagy Madridból szemlélve is túlságosan kihívó sőt provokatív volt. Véletlen egybeesés, hogy Jonghelinck épp ekkor tért vissza Antwerpenbe mint a pénzverde vezetője.
A hordón lovagló Szilénosz bronzszobrát 1570-ben készítette el egy díszkúthoz az aranjuez-i Spanyol Királyi Palota kertjébe. Ezt elcserélték Giovanni da Bologna (Giambologna) Sámson és a filiszteus című művére, amelyet Károly walesi herceg küldött 1623-ban a sikertelenül végződött spanyol házassági diplomáciai tárgyalások során.
Jacques Jonghelinck néhány további híres munkája
szerkesztés-
Granvelle bíborost ábrázoló érméje 1561-ből -
Diána szobrának korabeli ábrázolása, 1570 körül -
Ausztriai Margit, 1567
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Jonghelinck című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Ugry Bálint ismertetése Caecilie Weissert–Sabine Poeschel–Nils Büttner: Öröm és fájdalom között – Művészet a 16. századi Németalföldön és II. Fülöp udvarában (Böhlau Verlag, Köln–Weimar–Wien, 2013.) című kötetéről]
