James P. Johnson

James P. Johnson (New Brunswick, 1894. február 1.New York, 1955. november 17.) amerikai dzsesszzongorista. James P. Johnson a stride piano[6] úttörője. A korai hangfelvételek egyik legjelentősebb zongoristája volt. Jelly Roll Mortonhoz hasonlóan az egyik kulcsfigurája a ragtimenak. Johnson nagy hatással volt Count Basie-re, Duke Ellingtonra, Art Tatumra és Fats Wallerre − aki a tanítványa volt. Olyan jelentős zongoristák közé tartozik, mint például Willie „The Lion” Smith, Fats Waller, Luckey Roberts, Mary Lou Williams.

James P. Johnson
William P. Gottlieb felvétele
William P. Gottlieb felvétele
Életrajzi adatok
Születési névJames Price Johnson
BecenévJimmy Johnson
Született1894. február 1.[1][2][3][4][5]
New Brunswick
Származásafroamerikai
Elhunyt1955. november 17. (61 évesen)[1][2][3][4][5]
New York
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerzongora
Tevékenység
KiadókBlue Note
IPI-névazonosító00015416708

James P. Johnson weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz James P. Johnson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályakép

szerkesztés

James P. Johnson Brunswickban született. Eubie Blake tanítványa volt. Már nagyon korán fellépett klubokban, és gyorsan a harlemi éjszaka kedvelt figurájává vált, zongoristaként és zeneszerzőként egyaránt hírnevet szerzett. Piano Rolls felvételei is készültek.

Felvételeit az 1920-as években kezdte több bluesénekes, például Bessie Smith és Ethel Waters is előadni. Az 1921-ben felvette a Carolina Shout című számát, ami hamarosan referenciadarab lett az akkori fiatal zongoristák számára.

A dzsesszzongorázás úttörője volt (miképp Jelly Roll Morton is), meghatározó szerepet játszott a ragtime-tól a dzsessz felé mutató átmenetben. Technikája és találékonysága szülte a stride stílust, amely mély hatással volt a zongoristák egész generációjára, Fats Wallerre, Duke Ellingtonra és Thelonious Monkra is.

1923-ban komponálta a Charlestont, amely az 1920-as évek egyik legnépszerűbb dzsesszdarabja lett, a címéből származik a charleston elnevezése is. Más kompozíciói is a dzsessz-sztenderddé váltak: Carolina Shout (1918), Snowy Morning Blues (1927), Old Fashioned Love (1924), Porter's Love Song to a Chambermaid, If I Could Be With You (One Hour Tonight).

James P. Johnson részt vett a híres From Spirituals to Swing koncerteken, amelyeket 1938-ban és 1939-ben John Hammond szervezett − Count Basie, Benny Goodman és Big Joe Turner mellett − a Carnegie Hallban.

Lemezválogatás

szerkesztés
  • Harlem Strut (1921)
  • Keep Off the Grass/Carolina Shout (1921)
  • Worried and Lonesome Blues (1923)
  • Scouting Around (1923)
  • Snowy Morning Blues (1927)
  • You’ve Got to Be Modernistic (1930)
  • Mule Walk (1939)
  • Blueberry Rhyme (1939)
  • Caprice Rag (1943)
  • Liza (1945)
  • Daintiness Rag/Ain’tcha Got Music (1947)

Zenekarral

szerkesztés
  • Chicago Blues/Mournful Tho’ts (1928)
  • You Don’t Understand/You’ve Got to Be Modernistic (1929)
  • Go Harlem/Just a Crazy Song (1931)
  • Old Fashioned Love (1939)
  • Harlem Woogie/After Tonight (1939)
  • After You’ve Gone (1944)
  • Lucy Long/I Ain’t Gonna Play No Second Fiddle (Perry Bradford, 1925)
  • Preachin’ the Blues/Backwater Blues (Bessie Smith, 1927)
  • ’Sippi/Thou Swell (Louisiana Sugar Babes, 1928)
  • Guess Who’s in Town (Ethel Waters, 1928)
  • Blue Spirit Blues (Bessie Smith, 1929)
  • Coming On with the Come On (Mezz Mezzrow, 1938)
  • Night Shift Blues/Royal Garden Blues (Edmond Hall, 1943)
  • Ballin’ the Jack/Who’s Sorry Now (Sidney De Paris, 1944)
  • September Song/Who? (Sidney Bechet, 1949)
  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 18.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. A stride piano, (stride), dzsesszzongora stílus. A szó a ragtime zongoristától származik.