Főmenü megnyitása

Jancsó Béla (Marosújvár, 1903. július 25.Kolozsvár, 1967. július 28.) közíró, kritikus, orvosi szakíró, Jancsó Elemér bátyja.

Jancsó Béla
Született 1903. július 25.
Marosújvár
Elhunyt 1967. július 28. (64 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román[1]
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közíró,
kritikus,
orvosi szakíró
Halál okaközúti baleset
Sírhely Házsongárdi temető

ÉletútjaSzerkesztés

A kolozsvári Református kollégiumban érettségizett 1921-ben. Budapesten, Kolozsvárt és Szegeden végezte egyetemi tanulmányait, majd orvosi pályára lépett, fogorvosi gyakorlata és orvostörténeti kutatásai mellett azonban diákkorától kezdve íróként is dolgozott. 1933-ban készített doktori tézisei az 1742–43. évi erdélyi pestisjárvány adatait dolgozzák fel. 1940 és 1944 között egyetemi tanársegéd volt, s hűen megőrizte mesterének, Valeriu Bologa professzornak a kolozsvári Orvostani Intézetbeli gyűjteményeit. A hadifogságban testi-lelki orvosa volt fogolytársainak, hazatérése után egy darabig a Bolyai Tudományegyetem könyvtárosa volt Bartalis János mellett. Közlekedési baleset áldozata lett.

Irodalmi munkásságaSzerkesztés

A Gyulai Pál Önképzőkör elnökeként szerkesztette a kollégisták Remény c. lapját, ennek 1921. február 1-jei számában szembeszállt a konzervatív egyházi vezetőkkel, s néptestvériséget hirdetett a nemzeti elfogultságokkal szemben. Berzsenyi-tanulmányának helyet adott Budapesten a Nyugat (1926). Írásait a Vasárnap, Ellenzék, Újság, Vasárnapi Újság, Brassói Lapok, Erdélyi Helikon, Erdélyi Fiatalok, Pásztortűz, Erdélyi Szemle, Keleti Újság, Ifjú Erdély, majd a Művelődés közölte. Tagja volt a Tizenegyek írói csoportjának, maga is szerzőként szerepel ezen csoport 1923-ban megjelent, úttörő jelentőségű antológiájában, a Tizenegyek antológiájában a művészet lélektani és társadalmi jelentőségét fejtegető tanulmánya mellett az expresszionizmust bemutató, Baudelaire, Romain Rolland írói arcképét megrajzoló és egy Petőfiről szóló esszével is. "Székely szívtől a világ szívéig: ez a mi utunk" – ezzel a mottóval jelzi sajátos erdélyiségének nemzetközi humánumát és európaiságát.

Tanulmányt írt az elfelejtett Kölcseyről, Kemény Zsigmondról, Vajda Jánosról, kritikusként a figyelem központjába emeli Nyirő József, Tamási Áron, Kacsó Sándor, Tompa László, Sipos Domokos eredeti színekkel és mélységekkel jelentkező írásait. Makkai Sándor oldalán harcol Adyért, felfigyel Olosz Lajos költészetének plasztikus voltára. A korabeli romániai magyar kritikában etikai igényességével, szigorúságával is kitűnik: elég Áprily Lajos távozásakor írott cikkére (Áprily elmegy. Brassói Lapok, 1929. szeptember 1.) és a Jancsó Elemér 1935-ös Nyugatbeli tanulmánya körül támadt vitában elfoglalt álláspontjára (Erdélyi Fiatalok, 1935/2) hivatkozni, ahol a szülőföldhöz való hűséget, ill. a sajátos és korszerű kiegyensúlyozást kéri számon.

Életrajzírója, Mikó Imre így jellemzi: "...a romániai magyar irodalom indulását és a nemzedéki őrségváltást a húszas-harmincas évek fordulóján Jancsó Béla írásainak ismerete nélkül megérteni nem lehet."

Irodalmi és művészeti tárgyú írásait halála után Mikó Imre adta ki Irodalom és közélet címmel (1973).

Orvosi és egészségügyi témájú munkáiSzerkesztés

  • Egészségügyi tanácsadó az erdélyi magyar nép számára (a Kiáltó Szó Könyvei 2. szám, Kv. 1934);
  • A szoptató anya és gyermeke (Kacsó Lászlóval, Hasznos Könyvtár, Brassó 1935);
  • Harc az ember legapróbb, de legveszedelmesebb ellenségei ellen (Hasznos Könyvtár, Brassó, 1936).

JegyzetekSzerkesztés

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 27.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Mikó Imre: Jancsó Béla idézése. Utunk 1972/9;
  • Mikó Imre: Jancsó Béla irodalmi hagyatéka. Jancsó Béla: Irodalom és közélet c. cikkgyűjteményének bevezető tanulmánya. 1973. 5–28.
  • Izsák József: Mint az égő fáklya... Jancsó Béla ébresztése. Igaz Szó, 1974/5. *Szilágyi Júlia: A helyszín hatalma. Korunk 1975/1–2.
  • Hlev. Tamási Áron – Jancsó Bélához. I. 44–46;
  • Buday György – Jancsó Béláhozhoz. I. 309–10, 346–48.;
  • Jancsó Béla – Kacsó Sándorhoz. II. 111–13, 193–94.
  • Morvay Zoltán: Jancsó Béla élete és munkássága. 1968. (kézirat, államvizsga-dolgozat)