Januári felkelés

A januári felkelés (lengyelül: powstanie styczniowe) a legjelentősebb litván–lengyel felkelés volt az Orosz Birodalom ellen: 1863. január 22-én indult, és a forradalmárok utolsó tagjait csak 1865-ben fogták el.

Története

Spontán tüntetésként indult a Birodalomban élő lengyel fiatalok körében az orosz besorozás ellen. A későbbiek során számos politikus és magas rangú, a cár seregében szolgáló lengyel tiszt állt az oldalukra. Az illegalitásban lévő Nemzeti Kormány harcba szólította a népet, rendeleteket adott ki, adót szedett, újságot jelentetett meg, jobbágyreformot valósított meg, a parasztokat földhöz juttatta.

A jelentős túlerővel szemben álló, külső segítség nélküli hatezer rosszul felszerelt katona gerillaháborút folytatott a cári hadsereg ellen. Bár a felkelőknek egyetlen jelentős katonai győzelme sem volt, és nem sikerült lengyel várakat sem megszerezniük, mégis mindezek ellenére a felkelés sokat tett a jobbágyfelszabadítás elindításában. A forradalom leverése után az oroszok véres megtorlásokat indítottak mind a lengyel, mind a litván résztvevők ellen, nyilvános kivégzések és Szibériába deportálások formájában.

Források

• A januári felkelés - Világbiztonság
• Lengyelország története (a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége)

Kapcsolódó szócikkek

• Kongresszusi Lengyelország
• Visztula tartomány