Főmenü megnyitása

Jing Csang (hagyományos kínai: 應瑒; egyszerűsített kínai: 应玚; pinjin hangsúlyjelekkel: Yīng Chàng; magyar népszerű: Jing Csang; kiejtésváltozat: Jing Jang; adott neve: Jing Tö-lien 德璉 / 德琏; (Zsunan 汝南, 190 előtt – 217) kínai költő, író, Jing Csü bátyja.

Jing Csang
Élete
Született kb. 190 előtt
Elhunyt 217
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet
Alkotói évei 2–3. század

ÉleteSzerkesztés

Tehetségét Cao Cao és köre hamar felismerte, és magas hivatalt ért el annak udvarában. Vang Cannal, Csen Linnel, Hszü Kannal, Liu Csennel, Kung Zsungnal és Zsuan Jüval alkották a Csien-an kor hét költője néven ismert költőcsoportot. Az irodalmi művek ebben a korszakban elsősorban a társadalmi nyugtalanságot tükrözték, a szerzők igyekeztek hozzájárulni az ország és a nemzeti egység megteremtéséhez.[1] Miután költőbarátaival együtt kegyvesztett lett, Cao Cao feltehetőleg kivégeztette.

Költeményei közül kevés maradt meg, de Ven cse lun („Tanulmány az irodalom lényegéről”) című munkája a leíró próza egyik kiemelkedő darabja.[2] Cao Pi Irodalmi társalgás c. művében így jellemzi Jing Jangot: „Jing Jang kellemes, de nem erőteljes”.[3]

ForrásokSzerkesztés

  1. The Seven Scholars of Jian'an. Cultural China. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 7.)
  2. Világirodalmi lexikon V. (Im–Kamb). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1977. 706. o. ISBN 963-05-1345-5  
  3. Paul F. Rouzer. Articulated ladies: gender and the male community in early Chinese texts (Angol nyelven). Harvard Univ Asia Center, 84. o. (2001). ISBN 0674005279. Hozzáférés ideje: 2010. december 7. 
  • Világirodalmi lexikon V. (Im–Kamb). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1977. 706. o. ISBN 963-05-1345-5  

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés