Jogforrás
A jogforrás jogi fogalom. Egyik értelemben alanyi jogforrásról beszélünk, másik értelemben pedig tárgyi jogforrásról. Mindezek koronként és országonként különböznek illetve időről-időre változnak.
Tartalomjegyzék
FogalmaSzerkesztés
A jogforráskifejezést a jogtudomány többféleképpen értelmezi. Eszerint a jog forrása lehet az állam, mint minden jog forrása. Jog forrása lehet minden olyan tény, amelyhez szubjektív jog szerzése fűződik, végül a jog forrásai lehetnek mindazok az okiratok, jogszabályok, amelyek közvetítik a jogrend ismeretét.[1]
Alf Ross megfogalmazta 1929-ben Theorie der Rechtsquellen című művében: „a jog végső forrása a rendszerben van […]. A jogrendszer a végső jogforrás."[2]
Különböző felosztásokSzerkesztés
A jogforrások felosztása több szempont szerint lehetséges[1]:
Az alanyi és tárgyi jogforrásokSzerkesztés
Az alanyi jogforrások a jogalkotó szervek, míg a tárgyi jogforrások maguk a jogszabályok, azok megjelenési formái.
Az anyagi és alaki jogforrásokSzerkesztés
Anyagi jogforrások azon jogforrások, amelyek létesítik a jogot, míg alaki jogforrások azok a jogforrások, melyek a már keletkezett, fennálló szabályokat foglalják magukban.
Külső és belső jogforrásokSzerkesztés
Belső jogforrás az a hatalom, amely a jogot alkotja, amely jogalkotó képességgel rendelkezik, míg külső a jogszabály megjelenési formája, ami alapján megismerhető az adott jogszabály.
Írott és íratlan jogforrásokSzerkesztés
Az íratlan jogforrásokban a jogalkotó akarata hallgatólagosan jut kifejezésre, szemben az írott jogszabályokkal.
Területi hatályuk szerintSzerkesztés
Lehetnek olyan jogforrások, amelyek egy ország egész területén érvényesek, és lehetnek helyi, partikuláris jogforrások.
Személyi hatályuk szerintSzerkesztés
Vannak általános érvényű jogforrások, melyek egy területen mindenkire kiterjednek, és vannak olyanok, amelyek egy országban csak egyes csoportokra bírnak hatállyal.
A jogforrások történeteSzerkesztés
Tárgyi jogforrások a római jogbanSzerkesztés
- szokásjog (consuetudo)
- törvény (lex)
- senatus consultum
- edictum
- jogtudomány (iurisprudentia)
- császári rendelet
Tárgyi jogforrások az 5-6. századtól a 9-10. századigSzerkesztés
- lex
- pactus, capitulare
ForrásokSzerkesztés
- Ruszoly József: Európa jogtörténete, Püski Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-9337-87-0
- Molnár Imre & Jakab Éva: Római jog, Szeged, 2008, ISBN 963-00-8225-X
- Bíró Endre:Jogi szótár. 224 - 225. old.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Archivált másolat. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ idézi:http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/2016_03_BragyovaA_GardosOroszF.pdf
További információkSzerkesztés
- Pokol Béla: Bevezető megfontolások a jogforrások jogelméleti elemzéséhez
- Horváth Barna: A jogelmélet vázlata. Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő 2004, 62. old. ISBN 963 86430 4 8
|
Ez a jogtudománnyal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |