Jogforrás
A jogforrás jogi fogalom. Egyik értelemben alanyi jogforrásról beszélünk, másik értelemben pedig tárgyi jogforrásról. Mindezek koronként és országonként különböznek illetve időről-időre változnak.

Fogalma
szerkesztésA jogforrás kifejezést a jogtudomány többféleképpen értelmezi. Eszerint a jog forrása lehet az állam, mint minden jog forrása. Jog forrása lehet minden olyan tény, amelyhez szubjektív jog szerzése fűződik, végül a jog forrásai lehetnek mindazok az okiratok, jogszabályok, amelyek közvetítik a jogrend ismeretét.[1]
Alf Ross megfogalmazta 1929-ben Theorie der Rechtsquellen című művében: „a jog végső forrása a rendszerben van […]. A jogrendszer a végső jogforrás."[2]
Különböző felosztások
szerkesztésA jogforrások felosztása több szempont szerint lehetséges:[1]
Az alanyi és tárgyi jogforrások
szerkesztésAz alanyi jogforrások a jogalkotó szervek, míg a tárgyi jogforrások maguk a jogszabályok, azok megjelenési formái.
Az anyagi és alaki jogforrások
szerkesztésAnyagi jogforrások azon jogforrások, amelyek létesítik a jogot, míg alaki jogforrások azok a jogforrások, melyek a már keletkezett, fennálló szabályokat foglalják magukban.
Belső és külső jogforrások
szerkesztésBelső jogforrás az a hatalom, amely a jogot alkotja, amely jogalkotó képességgel rendelkezik, míg külső a jogszabály megjelenési formája, ami alapján megismerhető az adott jogszabály.
Írott és íratlan jogforrások
szerkesztésAz írott jogszabály a jogalkotó szervtől származó, leírt normatíva, mint pl.: törvény, rendelet, míg az íratlan jogforrás a jogalkalmazó döntéseiben keletkező jog, amely az ismétlődő követés, a kikényszerítés és az állam jogalkotó szerveinek hozzájárulása folytán általános és kötelező jogi szabállyá válik, pl. judge made law, szokásjog.
Területi hatályuk szerint
szerkesztésLehetnek olyan jogforrások, amelyek egy ország egész területén érvényesek, és lehetnek helyi, partikuláris jogforrások.
Személyi hatályuk szerint
szerkesztésVannak általános érvényű jogforrások, melyek egy területen mindenkire kiterjednek, és vannak olyanok, amelyek egy országban csak egyes csoportokra bírnak hatállyal.
A jogforrások története
szerkesztésTárgyi jogforrások a római jogban
szerkesztés- szokásjog (consuetudo)
- törvény (lex)
- senatus consultum
- edictum
- jogtudomány (iurisprudentia)
- császári rendelet
Tárgyi jogforrások az 5-6. századtól a 9-10. századig
szerkesztés- lex
- pactus, capitulare
Források
szerkesztés- Ruszoly József: Európa jogtörténete, Püski Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-9337-87-0
- Molnár Imre & Jakab Éva: Római jog, Szeged, 2008, ISBN 963-00-8225-X
- Bíró Endre:Jogi szótár. 224 - 225. old.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Archivált másolat. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ idézi:http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/2016_03_BragyovaA_GardosOroszF.pdf
További információk
szerkesztés- [1]
- Horváth Barna: A jogelmélet vázlata. Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő 2004, 62. old. ISBN 963 86430 4 8
- Szamel Lajos: A jogforrások. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1958.