Jogforrás
A jogforrás jogi fogalom. Egyik értelemben alanyi jogforrásról beszélünk, másik értelemben pedig tárgyi jogforrásról. Mindezek koronként és országonként különböznek illetve időről-időre változnak.
Fogalma Szerkesztés
A jogforrás kifejezést a jogtudomány többféleképpen értelmezi. Eszerint a jog forrása lehet az állam, mint minden jog forrása. Jog forrása lehet minden olyan tény, amelyhez szubjektív jog szerzése fűződik, végül a jog forrásai lehetnek mindazok az okiratok, jogszabályok, amelyek közvetítik a jogrend ismeretét.[1]
Alf Ross megfogalmazta 1929-ben Theorie der Rechtsquellen című művében: „a jog végső forrása a rendszerben van […]. A jogrendszer a végső jogforrás."[2]
Különböző felosztások Szerkesztés
A jogforrások felosztása több szempont szerint lehetséges:[1]
Az alanyi és tárgyi jogforrások Szerkesztés
Az alanyi jogforrások a jogalkotó szervek, míg a tárgyi jogforrások maguk a jogszabályok, azok megjelenési formái.
Az anyagi és alaki jogforrások Szerkesztés
Anyagi jogforrások azon jogforrások, amelyek létesítik a jogot, míg alaki jogforrások azok a jogforrások, melyek a már keletkezett, fennálló szabályokat foglalják magukban.
Belső és külső jogforrások Szerkesztés
Belső jogforrás az a hatalom, amely a jogot alkotja, amely jogalkotó képességgel rendelkezik, míg külső a jogszabály megjelenési formája, ami alapján megismerhető az adott jogszabály.
Írott és íratlan jogforrások Szerkesztés
Az írott jogszabály a jogalkotó szervtől származó, leírt normatíva, mint pl.: törvény, rendelet, míg az íratlan jogforrás a jogalkalmazó döntéseiben keletkező jog, amely az ismétlődő követés, a kikényszerítés és az állam jogalkotó szerveinek hozzájárulása folytán általános és kötelező jogi szabállyá válik, pl. judge made law, szokásjog.
Területi hatályuk szerint Szerkesztés
Lehetnek olyan jogforrások, amelyek egy ország egész területén érvényesek, és lehetnek helyi, partikuláris jogforrások.
Személyi hatályuk szerint Szerkesztés
Vannak általános érvényű jogforrások, melyek egy területen mindenkire kiterjednek, és vannak olyanok, amelyek egy országban csak egyes csoportokra bírnak hatállyal.
A jogforrások története Szerkesztés
Tárgyi jogforrások a római jogban Szerkesztés
- szokásjog (consuetudo)
- törvény (lex)
- senatus consultum
- edictum
- jogtudomány (iurisprudentia)
- császári rendelet
Tárgyi jogforrások az 5-6. századtól a 9-10. századig Szerkesztés
- lex
- pactus, capitulare
Források Szerkesztés
- Ruszoly József: Európa jogtörténete, Püski Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-9337-87-0
- Molnár Imre & Jakab Éva: Római jog, Szeged, 2008, ISBN 963-00-8225-X
- Bíró Endre:Jogi szótár. 224 - 225. old.
Jegyzetek Szerkesztés
- ↑ a b Archivált másolat. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ idézi:http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/2016_03_BragyovaA_GardosOroszF.pdf
További információk Szerkesztés
- [1]
- Horváth Barna: A jogelmélet vázlata. Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő 2004, 62. old. ISBN 963 86430 4 8
- Szamel Lajos: A jogforrások. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1958.
|
Ez a jogtudománnyal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |