Joggal való visszaélés

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. január 5.

A joggal való visszaélés (vagy visszaélés a joggal) egy konkrét jog (jogosultság) társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányuló gyakorlása. A joggal való visszaélés tilalma egyben a polgári jog egyik alapelve is.

A joggal való visszaélés gyűjtőfogalom, az ide tartozó magatartások teljes (taxatív) felsorolása lehetetlen, mivel csak olyan tényállások tartoznak ide, ahol valakinek tényleges jogosultsága van valamely jogcselekmény megtételére vagy megtagadására, de ezt a jogosultságát visszaélésszerűen gyakorolja. Fentiek értelmében nem tartoznak ide azok a tiltott tényállások, ahol a jogosultság hiányzik, de az illető úgy jár el, mintha ezzel a jogosultsággal rendelkezne.

A jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célok

szerkesztés

Ilyen célok különösen:

  1. a nemzetgazdaság megkárosítása,
  2. személyek zaklatása,
  3. személyek jogainak és törvényes érdekeinek csorbítása
  4. illetéktelen előnyök szerzése

A magyar jogban

szerkesztés

Már az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat (Mtj) szövege alapelvi rendelkezésként tartalmazta a joggal való visszaélés tilalmát, amely később, az 1959-es Ptk hatályba lépésével a tételes jog részévé vált. A generálklauzulát az új Polgári Törvénykönyv[1] is átveszi, mellőzve annak a korábbi, a rendeltetésellenes joggyakorlásra visszavezetett definícióját.[2]

Az 1959. évi IV. törvényben

szerkesztés

Az 1959. évi IV. törvény Bevezető rendelkezései között "A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése" alcímen az 5. §--ban szerepeltek a következő rendelkezések:

A törvény tiltja a joggal való visszaélést.[3]

Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.[4]

Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet sor, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé.[5]

A hatályos 2013. évi V. törvényben

szerkesztés

A joggal való visszaélés tilalma a Ptk. Első könyvében a bevezető rendelkezések között kapott helyet.

A törvény tiltja a joggal való visszaélést.[6]

Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.[7]

  1. 2013. évi V. törvény
  2. Sobor Dávid tanulmánya
  3. 1959. évi IV. törvény 5. § (1) bek.
  4. 1959. évi IV. törvény 5. § (12 bek.
  5. 1959. évi IV. törvény 5. § (3) bek.
  6. 1:5. § (1) bek.
  7. 1:5. § (2) bek.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

További információk

szerkesztés