Főmenü megnyitása

John Galsworthy

angol író és drámaíró

John Galsworthy OM (Kingston upon Thames, 1867. augusztus 14.London, 1933. január 31.) angol író és drámaíró, irodalmi Nobel-díjas. Híres művei A Forsyte Saga (The Forsyte Saga, 1906–1921) és folytatásai, a Modern komédia (A Modern Comedy) és az End of the Chapter.

John Galsworthy
John Galsworthy 2.jpg
Született 1867. augusztus 14.[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12]
Kingston-upon-Thames
Elhunyt 1933. január 31. (65 évesen)[1][2][13][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12]
London[2][14]
Álneve John Sinjohn
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
  • Harrow School
  • New College
Kitüntetései irodalmi Nobel-díj (1932)[16][17]
Halál okaagyrák
Sírhely Highgate Cemetery

John Galsworthy aláírása
John Galsworthy aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz John Galsworthy témájú médiaállományokat.
1910 körül
A Nobel-díj várományosaként

Babits Mihály összefoglaló jellemzése szerint „Alig képzelhető író, Galsworthynál egyformább, megbízhatóbb, meglepetéseket kizáróbb nívójú. Nemes tónus, de középszerű érdekesség jellemezte számomra minden művét; a közönség viszont ugyanezeket a műveket magas szépségű, és mégis könnyű, jó olvasmányoknak találta.”[18]

ÉleteSzerkesztés

Galsworthy gazdag nagypolgári családba született, szülei John és Blanche Bailey voltak. Nagy kiterjedésű családi birtokuk ma három iskolának ad otthont (Marymount International, Rokeby Preparatory School és Holy Cross).

Harrow-ban és Oxfordban tanult, ügyvédnek készült. A jogi pálya azonban nem érdekelte, ehelyett külföldre utazott, hogy a család hajózási üzletével kapcsolatos ügyeket intézze. Utazása során megismerkedett Joseph Conraddal, aki akkor tengerészként dolgozott, és a két jövendő regényíró szoros barátságot kötött.

1895-ben viszonyt kezdett Ada Nemesis Pearsonnal, aki egyik unokatestvérének a felesége volt. Az asszony válása után, 1905. szeptember 23-án összeházasodtak és együtt maradtak Galsworthy 1933-ban bekövetkezett haláláig. A házasság előtt titokban együtt éltek egy Wingstone nevű tanyán.[19] 1908-ban Galsworthy hosszú lejáratú bérleti szerződést kötött az épület egy részére és ez lett a második otthonuk, 1923-ig.[19]

Első megjelent művét, a From the Four Winds című novelláskötetet 1897-ben adták ki. Ez és még több következő műve John Sinjohn írói álnéven jelent meg, és csak 1904-ben a The Island Phariseestől kezdve publikált saját nevén, valószínűleg apja halála miatt. Első színdarabja, a The Silver Box (1906) sikert aratott, ezt követte ugyanabban az évben a The Man of Property (A vagyon ura), a Forsyte trilógia első része. Noha egyaránt írt színdarabokat és regényeket, saját korában főleg drámaíróként szerzett hírnevet. A korszak más íróihoz, például George Bernard Shaw-hoz hasonlóan, darabjai társadalmi kérdésekkel foglalkoztak. Két legismertebb műve a Strife (1909) és a The Skin Game (1920).

Manapság sokkal inkább regényei, és különösen A Forsyte Saga révén ismerik. Ezek a regények a felső középosztály életét ábrázolják. Ezekben kritizálja az angol középosztály erkölcseit, drámáiban azonban „bizonyos impasszibilitást igyekszik megőrizni”.[20] Noha rokonszenvvel tekint alakjaira, rávilágít elszigetelt, sznob és birtokvágyó életmódjukra. Galsworthyt tekintik a VII. Edward kora egyik első írójának. Visszatérő motívum műveiben a házasságában boldogtalan asszony témája. Irene Forsyte alakjához Ada Pearson volt a minta, noha az asszony előző házassága nem volt olyan szerencsétlen, mint Irene-é.

A művei kevésbé meggyőzőek, amikor a szélesebb brit társadalom változó képét próbálja megragadni. Írásaiban kiállt a börtönök reformja, a nők jogai, az állatok jóléte kérdésében, de ezek csekély hatást gyakoroltak megírásuk korszaka után. Az első világháború alatt egy franciaországi kórházban dolgozott. 1921-ben őt választották a Nemzetközi PEN Club első elnökének,[21] 1929-ben az Order of Merittel tüntették ki és 1932-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A díj átadási ünnepségén betegsége miatt nem vett részt és hat héttel később meg is halt.

Életének utolsó hét évében a West Sussex-i Buryban élt. Végakaratának megfelelően elhamvasztották és hamvait egy repülőgépről szétszórták a South Downs felett,[22] de ettől eltekintve van egy síremléke a highgate-i új temetőben.[23] Halála után regényeinek népszerűsége gyorsan elenyészett, de a The Forsyte Saga 1967-es tévésorozat-feldolgozása ismét sikerré vált.

Főbb műveiSzerkesztés

  • From the Four Winds, 1897 (John Sinjohn álnéven)
  • Jocelyn, 1898 (John Sinjohn álnéven)
  • Villa Rubein, 1900 (John Sinjohn álnéven)
  • A Man of Devon, 1901 (John Sinjohn álnéven)
  • The Island Pharisees (A szigeti képmutatók), 1904
  • The Silver Box (Az ezüst kazetta), 1906
  • The Forsyte Saga, 1906-21, 1922
    • The Man of Property (A vagyon ura), 1906
    • (interlude) Indian Summer of a Forsyte, 1918
    • In Chancery (A válóper), 1920
    • (interlude) Awakening (Közjáték: Ébredés), 1920
    • To Let (Ez a ház kiadó), 1921
  • The Country House, 1907
  • A Commentary, 1908
  • Fraternity, 1909
  • A Justification for the Censorship of Plays, 1909
  • Strife, 1909
  • Fraternity, 1909
  • Joy, 1909
  • Justice, 1910
  • A Motley, 1910
  • The Spirit of Punishment, 1910
  • Horses in Mines, 1910
  • The Patrician, 1911
  • The Little Dream, 1911
  • The Pigeon, 1912
  • The Eldest Son, 1912
  • Moods, Songs, and Doggerels, 1912
  • For Love Of Beasts, 1912
  • The Inn of Tranquillity, 1912
  • The Dark Flower, 1913
  • The Fugitive, 1913
  • The Mob, 1914
  • The Freelands, 1915
  • The Little Man, 1915
  • A Bit's Love, 1915
  • A Sheaf, 1916
  • The Apple Tree, 1916
  • Beyond, 1917
  • Five Tales, 1918
  • Saint's Progress, 1919
  • Addresses in America, 1912
  • The Foundations, 1920
  • In Chancery, 1920
  • Awakening, 1920
  • The Skin Game, 1920

  • To Let, 1920
  • A Family Man, 1922
  • The Little Man, 1922
  • Loyalties, 1922
  • Windows, 1922
  • Captures, 1923
  • Abracadabra, 1924
  • The Forest, 1924
  • Old English, 1924
  • The Show, 1925
  • Escape, 1926
  • Verses New and Old, 1926
  • Castles in Spain, 1927
  • A Modern Comedy, 1924-1928, 1929
    • The White Monkey (A fehér majom), 1924
    • (Interlude) a Silent Wooing, 1927
    • The Silver Spoon (Az ezüst kanál), 1926
    • (Interlude) Passers By, 1927
    • Swan Song (Hattyúdal), 1928
  • Two Forsyte Interludes, 1927
  • Exiled, 1929
  • The Roof, 1929
  • On Forsyte Change, 1930
  • Two Essays on Conrad, 1930
  • Soames and the Flag, 1930
  • The Creation of Character in Literature, 1931
  • Maid In Waiting, 1931
  • Forty Poems, 1932
  • Flowering Wilderness, 1932
  • Over the River, 1933
  • Autobiographical Letters of Galsworthy: A Correspondence with Frank Harris, 1933
  • Collected Poems, 1934
  • End of the Chapter, 1931-1933, 1934
    • Maid in Waiting, 1931
    • Flowering Wilderness, 1932
    • One More River, 1933
  • Punch And Go, 1935
  • The Life and Letters, 1935
  • The Winter Garden, 1935
  • Forsytes, Pendyces and Others, 1935
  • Selected Short Stories, 1935
  • Glimpses and Reflections, 1937
  • Galsworthy's Letters to Leon Lion, 1968
  • Letters From John Galsworthy 1900-1932, 1970

MagyarulSzerkesztés

1944-igSzerkesztés

  • Egy udvarház; ford. Tóth Wanda; Nyugat, Bp., 1914
  • A gazdag férfiú; ford. Balla Mihály; Pantheon, Bp., 1923
  • Testvériség; ford. Bartos Zoltán, Népszava, Bp., 1924
  • A sötét virág; ford. Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1925 (Külföldi regényírók)
  • A szigeti képmutatók; ford. Kiss Dezső; Franklin, Bp., 1927 (Külföldi regényírók)
  • A Forsyte Saga, 1-3.; ford. Kiss Dezső; Franklin, Bp., 1927 (Külföldi regényírók)
    • 1. A vagyon ura
    • 2. Vénasszonyok nyara / Bíró előtt
    • 3. Ébredés / Ez a ház kiadó
  • A fehér majom; ford. Kiss Dezső; Franklin, Bp., 1928 (Külföldi regényírók)
  • A túlsó parton; ford. Bálint György; Franklin, Bp., 1929 (Külföldi regényírók)
  • Hattyúdal; ford. Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1929 (Külföldi regényírók)
  • Az ezüst kanál és két intermezzo; ford. Kiss Dezső, Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1929 (Külföldi regényírók)
  • Túl mindenen; ford. Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1930 (Külföldi regényírók)
  • A szent ember, 1-2.; ford. Házsongárdy Gábor Franklin, Bp., 1930 (Külföldi regényírók)
  • A Forsyte Saga, 4. A fehér majom; ford. Kiss Dezső; Franklin, Bp., 1933 (John Galsworthy művei)
  • A Forsyte Saga, 5. Az ezüst kanál és két intermezzo; ford. Kiss Dezső, Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1933 (John Galsworthy művei)
  • A Forsyte Saga, 6. Hattyúdal; ford. Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1933 (John Galsworthy művei)
  • A Forsyte Saga, 7. A Forsyte börzén; ford. Balassa József; Franklin, Bp., 1933 (John Galsworthy művei)
  • A várakozó; ford. Bálint György; Franklin, Bp., 1934 (Külföldi regényírók)
  • A virágzó vadon; ford. Bálint György; Franklin, Bp., 1935 (Külföldi regényírók)

1945-tőlSzerkesztés

  • Én vagyok a gyilkos; ford. Gál Zsuzsa; Szikra Ny., Bp., 1947 k. (Forintos regény)
  • A Forsyte-saga, 1-2.; ford. Kiss Dezső, Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1947
  • Modern komédia, 1-2.; ford. Szabó Magda, Szobotka Tibor, utószó Szobotka Tibor; Európa, Bp., 1960
  • Tűz és víz. Dráma; ford. Kőműves Imre, utószó Szobotka Tibor; Európa, Bp., 1960 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • A Forsyte-Saga, 1-2.; ford. Szabó Magda, Szobotka Tibor, utószó Szobotka Tibor; Európa, Bp., 1960
  • Meghalni a szerelemért / Egy devoni férfi; ford. Béresi Csilla; Lazi, Szeged, 2009

Művei nyomán készült filmekSzerkesztés

A The Forsyte Saga alapján több film is készült:

A The Skin Game-ből 1931-ben Alfred Hitchcock rendezett filmet VC France, Helen Haye, Jill Esmond, Edmund Gwenn, John Longden szereplésével,

Az Escape-ből két film készült, 1930-ban és 1948-ban. Az utóbbit Joseph L. Mankiewicz rendezte, a főbb szerepeket Rex Harrison, Peggy Cummins és William Hartnell játszották.

Az One More River (az Over the River filmváltozata) 1934-ben készület James Whale rendezésében.

A The First and the Last, egy rövid darab, 21 Days címen került filmre, Vivien Leigh és Laurence Olivier alakításaival.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b c Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). Great Russian Entsiklopedia, JSC, 1962
  3. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. a b Brockhaus (német nyelven)
  13. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Голсуорси Джон, 2015. szeptember 27.
  14. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Голсуорси Джон, 2015. szeptember 28.
  15. LIBRIS, 2012. október 1. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  16. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1932/
  17. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  18. Babits, Mihály. „Könyvről könyvre”. Nyugat 1933 (5). (Hozzáférés ideje: 2008. október 19.)  
  19. a b Cooper, Robert M.. The Literary Guide & Companion to Southern England. Ohio University Press, 323-324. o. (1998. december 11.). ISBN 0821412256. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 25. 
  20. Schöpflin, Aladár. „A menekülő asszony. Galsworthy drámája a Magyar Színházban”. Nyugat 1926 (22). (Hozzáférés ideje: 2008. október 19.)  
  21. 1926-ban Magyarországra látogatott és ennek nyomán alakult meg a magyar PEN Club.(Germanus, Gyula: A félhold fakó fényében. (Hozzáférés: 2008. október 19.))
  22. http://www.oxforddnb.com/public/dnb/33314.html[halott link]
  23. www.poetsgraves.co.uk

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a John Galsworthy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
John Galsworthy témában.