Joseph Kosuth
Joseph Kosuth (Toledo, Ohio, 1945. január 31. –) amerikai konceptualista művész.
| Joseph Kosuth | |
 | |
| Született | 1945. január 31. (79 éves)[1][2][3][4][5] Toledo[6][7][8] |
| Állampolgársága | amerikai[9] |
| Gyermekei | Noëma Kosuth |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Kosuth témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Korai élete és karrierje szerkesztés
1945. január 31-én született Toledóban, Ohio államban. Hallgatója volt a Toledo Museum School of Designnak 1955-től 1962-ig valamit tanult még a belga festőművésztől Line Bloom Drapertől. 1963-ban beiratkozott a Cleveland Institute of Artba. A következő évét Párizsban töltötte és járt Európában is, valamint Észak-Afrikában. Majd visszament New Yorkba 1965-ben és beiratkozott a School of Visual Artsba 1967-ig. 1971-től antropológiát és filozófiát tanult a New School for Social Researchben New Yorkban.
Stílusa szerkesztés
Kosuth egyszerre koncept- és konceptuális művész: fogalmakkal dolgozik és fogalmi művész is.
A szűkebb kosuthi értelemben vett conceptual art tisztán formalista, analitikus vallomás a művészetről Azok az alkotók, akik ebbe az irányzatba tartoznak tagadnak minden referenciális kapcsolatot a látható, tapintható „valósággal”, semmit sem kívánnak közölni a világról, hanem – elsősorban a modern nyelvfilozófiától indíttatva – tevékenységüket a művészi nyelv, a művészetfogalom és különféle konceptuális kérdések vizsgálatára szűkítik. Renato Barilli olasz művészettörténész ezt nevezi tautologikus (feleslegesen ismétlő) konceptualizmusnak.
"Szótár-munkák" szerkesztés
Kosuth azt mondta, hogy a művészetről szóló írások, a művészettel kapcsolatos ideák és vélemények, azonosak a művészettel. Ebben az a kritika is benne van, hogy a korábbi, modernista alapon álló művészettörténészek, művészek, formai elemzéseikkel nem tudtak igazán közel kerülni a művészethez. Azáltal, hogy Kosuth a műalkotás kontextusával, a nyelvi jellegére irányította a figyelmet; tulajdonképpen a műalkotás szociológiai alapjait volt képes megragadni. Annak bizonyítására, hogy a művészeti problémák alapvetően nyelvi természetűek, létrehozta az Egy és három szék (1965) c. alkotását. „A művészeti problémák alapvetően nyelvi természetűek” – mondja Kosuth.
Ezeket a munkáit "szótár-munkáknak" hívta. Fontos, hogy a szöveg fénymásolva van, hogy a fotó fekete-fehér, – hogy hangsúlyosan a koncepció számít és nem a kivitelezés.
Alkotásai szerkesztés
- Egy és három szék (1965) A falon látható egy fotó egy székről, a fotó mellett egy valódi szék van és végül ismét a falon egy xerox olvasható egy szék-definícióval.
Itt az optika határait, a nyelvnek és a tudománynak az eszközeivel kérdőjelezi meg: valóságos széket, életnagyságú fotót, és a szék szótári meghatározását állította ki, egymás mellé. Ilyen módon a nézőt a valóságtól egy ideális helyzet felé vezeti. A szék fogalmának minden lehetőségét föltárja. A gondolkodás mechanizmusában mélyed el. „A jelölő (szék képe és a szó) és a jelölt (a szék fogalma) együttesen teremti meg a szék jelét". Lényeg egy magasabb szintű meta-jel létrehozása. Nem ábrázol, hanem az ábrázolás ideáját mutatja be, felülemelkedik a tárgyon. A jelölő és a jelölt együtt teremtik meg a fogalmat.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Artists + Artworks (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
- ↑ artist/joseph-kosuth
- ↑ The Fine Art Archive
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
További információk szerkesztés
- PersonalStructures.org
- "Zeno az ismert világ határán". Velencei Biennále, XLV. Nemzetközi Művészeti Kiállítás, Magyar Pavilon, 1993; kurátor Keserü Katalin; Műcsarnok, Bp., 1993
