Jules Lavirotte
Jules Joseph Aimé Lavirotte (Lyon, 1864. március 25. – Lyon, 1929. március 1.)[8] a szecesszió stílusában alkotó francia építész.
| Jules Lavirotte | |
| Született |
1864. március 25.[1][2][3] Lyon |
| Elhunyt |
Lyon |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Sírhely | Loyasse-i temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Lavirotte témájú médiaállományokat. | |
Élete és munkásságaSzerkesztés
Tanulmányait Lyonban kezdte az ottani szépművészeti iskolában (École des Beaux-Arts), majd Párizsban folytatta, Paul Blondel műtermében.
Jules Lavirotte a szecesszió egyik legeredetibb, legtöbb képzelőerővel alkotó építőművésze. Alexandre Bigot keramikussal együttműködve épületeit túlburjánzó, már-már erotikus szimbolizmussal díszítette. Burkolólapként általában kőcserepet alkalmazott.
Párizs előkelő VII. kerületében és annak közvetlen környezetében ma is áll kilenc háza, amelyeken jól követhető stílusának fejlődése. A legnevesebb épületei a Rapp sugárút 29. szám alatti, valamint a Wagram sugárút 34. alatti épület, amit kerámia-háznak is hívnak. 1906-ban kissé megszelídült a stílusa, amint arról a Messina sugárút 23 alatt épült háza tanúskodik.
Alkotó munkájában neves szobrászokkal dolgozott együtt, mint Théobald-Joseph Sporrer, Firmin Michelet, Alfred Jean Halou, Jean-François Larrivé[9] és Léon Binet.
Három alkalommal nyerte el a Párizs városa által a legszebb homlokzatra kiírt díjat.
A Magyar Iparművészeti Múzeum 2013-as Bigot-pavilon című kiállításán számos eredeti épületeleme látható.[10]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Grove Art Online (angol nyelven)
- ↑ The Fine Art Archive, Jules Lavirotte, 108634
- ↑ AGORHA (francia nyelven)
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a Musée d’Orsay adatbázisa (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ sapere.it (olasz nyelven)
- ↑ https://agorha.inha.fr/inhaprod/ark:/54721/00280241
- ↑ Catherinne Chevillot, Laure de Margerie (szerk) La sculpture au XIXe siècle - Mélanges pour Anne Pingeot, éditions Nicolas Chaudun, Paris, 2008, p.348 note 5. (franciául)
- ↑ Revue La Construction Moderne du 19 avril 1902
- ↑ A Bigot-kiállítás a Commonson
