Julia Lee
Julia Lee, (Boonville, 1902. október 31. – San Diego, 1958. december 8.) amerikai bluesénekesnő, -zongorista. Legsikeresebb száma a Billboard R&B listavezető slágere, az „Snatch and Grab It” volt 1947-ben.
| Julia Lee | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1902. október 31.[1][2] Boonville |
| Származás | afroamerikai |
| Elhunyt | 1958. december 8. (56 évesen)[1][2] San Diego |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz |
| Hangszer | |
| Tevékenység | |
| Kiadók | Capitol Records |
| Julia Lee weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
 | |
|---|---|
 | Nem található szabad kép.(?) |
 | Julia Lee |
Pályafutása
szerkesztésJulia Lee blues- és dzsesszénekesnő, zongorista a Missouri állambeli Boonville-ben született, Kansas Cityben nevelkedett. Zenei pályája az 1920-as évek elején indult. Már gyerekkorában zenélt, például templomban énekelt, de énekesként és zongoristaként csak 1917 körül kezdett pénzt keresni. Mozikban némafilmeket kísért, és helyi klubokban játszott. Zongorázott és énekelt a bátyja, George Lee által vezetett zenekarban. Julia Lee tizenöt évig maradt ott, ezalatt néhány felvételt készített Jesse Stone-nal is.
1935-ben szólókarrierbe kezdett. 1944-ben szerződött a Capitol Records-szal. Lee híres volt a „piszkos blues”-ról, olyan kétértelmű számokról, amelyeket „olyan dalokként írt le, amelyekről anyám azt tanította, hogy ne énekeljem”.[3]A Capitol Recordsnak számos jelentős rhythm & blues slágert szerzett (1947: 500 000 eladott példány). Julia Lee slágerei között szerepelt a „Gotta Gimme Watcha Got”, a „Snatch and Grab It”, „King Size Papa”, „I Do not like it the first Time” és „My Man Stands Out”.
A „Julia Lee and Her Boy Friends” együttesben gyakran szerepelt Jay McShann zongorista, Benny Carter szaxofonos, Red Norvo vibrafonos és Red Nichols kornettes. A drogokról, a cannabisról is énekelt, például a „Marijuana” című dalban, amelyet „Sam Coslow a Murder at the Vanities” című filmhez komponált. Lee ezt a dalt háromszor vette fel, köztük az egyik a Premier Records számára készült.
Férjhez ment Frank Duncan amerikai futballistához. 1949 után továbbra is rendszeresen fellépett Kansas City környékén és különböző turnékon. Haláláig népszerű énekesnő maradt szülővárosában. Szívrohamban halt meg.
Lemezek
szerkesztés- Kansas City Star, Bear Family, 1995
- Julia Lee and Her Boy Friends (Kansas City's First Lady of the Blues − 48 felvétel), 2002
- Gotta Gimme Whatcha Got, 2003
CD-k
szerkesztés- The Chronological 1927−1946, Classic Blues Rhythm, 2004
- The Chronological 1947, Classic Blues Rhythm, 2005
Filmek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ A piszkos blues a blueszene egy olyan területe, amely társadalmilag tabu, obszcén témákkal foglalkozik, gyakran célozva szexuális aktusra, vagy/és droghasználatra. A dalszövegek miatt az ilyen zenéket gyakran kitiltották a rádiókból, és csak zenegépeken voltak elérhetők. A piszkos blues darabjai a második világháború előtti években voltak a legnépszerűbbek, majd az 1950-es évek elején újjáéledtek.
Források
szerkesztés- https://kcblackhistory.org/articles/julia-lee
- https://www.kcur.org/arts-life/2022-06-14/julia-lee-kansas-citys-beloved-blues-queen-was-too-risque-for-1940s-radio
- https://www.npr.org/2022/06/11/1104368953/julia-lee-pioneered-blues-too-risque-for-the-radio
- https://www.allmusic.com/artist/mn0000255753#biography