Kápolna (egyiptomi)

Az ókori egyiptomi építészetben a kápolnák a későbbi templomoknál szerényebb, főleg növényi anyagokból (fa, sás, nád) összerótt épületek voltak; térbeosztásukban azonban már felfedezhetők a templomokra jellemző elemek.

Elődjeiknek a nílusi hajók fedélzetére épített árnyékvető sátrakat tekinthetjük. Ezekből alakultak ki a fáraó 30 éves uralkodási ünnepségén, az ún. Heb-Sed ünnepségen használt baldachinok és a kisebb istenségek szentélyei.

Részei:

  • alacsony kerítéssel körülhatárolt udvar;
  • vázas rendszerű, tornáccal körülvett épület.

A zárt terek közös jellemzője az ívelt, jellemzően szegmens ívű fedél.

Az abüdoszi kápolnák a későbbi templomtípus közvetlen előképei. Falaik anyaga vályogtégla, szerkezetükben megjelenik a későbbi korok jellemzőjévé vált lineáris elrendezés. Az udvarban az aszimmetrikusan nyíló bejárat mögött keresztfal akadályozta meg a közvetlen rálátást; a belső teret három, egy sorban elhelyezett kamrára osztották.

ForrásokSzerkesztés

  • Hajnóczy Gyula: Az egyiptomi építészet. In: Hajnóczy Gyula: Az építészet története — Ókor. Második kiadás, Tankönyvkiadó Bp., 1969, p. 71–170.

További információkSzerkesztés